Ki ne izgulna legalább egy kicsit, ha megtudja, hogy mondjuk a vizsgája péntek 13-ára esik. Nem tudni, mitől alakult ki a hiedelem, ám az biztos, hogy már a középkor óta tart. A babonások több szokatlan módszert vethetnek be, hogy elűzzék a szerencsétlenséget.

Nem világos, miért alakult ki az a babona, miszerint balszerencsét jelent, ha 13-a péntekre esik. Valószínűleg még a bibliai időkben alakult ki ez a hiedelem, hiszen Jézussal együtt 13 ember vett részt az utolsó vacsorán. A középkorra már a péntek és a 13-a külön-külön is balszerencsét jelentett.

A pénteki napot a VI. századtól kezdve a boszorkányok vagy a pogányok idejének tartották a keresztény hitterjesztők, ez volt az általuk üldözött ősi vagy nomád istenségek titkos imádásának napja. A 13-as számnak pedig régi megfigyelések rossz tapasztalatait tulajdonítják a kultúrtörténészek.

Dan Brown A da Vinci-kód című regénye hívta fel újra a figyelmet arra a hiedelemre, hogy 1307. október 13-án, pénteken végeztette ki a nagyhatalmú Templomos Lovagokat IV. Fülöp király.

Az angolszász, a német és a dél-európai kultúrákban a legerősebb a félelem, nemcsak a 13-i péntektől, hanem a 13-as számtól is. New Yorkban és más amerikai nagyvárosokban alig találni felhőkarcolót, amelynek lenne 13.-nak hívott emelete, a 12. után ugyanis rögtön a 14.-re lehet menni.

A babonások számára nem volt meglepő, amikor az Apolló 13-nak 13 óra 13 perces fellövési kísérlete a 39-es indítóállványról meghiúsult - 39 ugyanis 3-szor 13.

A különösen babonások a szerencsétlenség elűzésének széles palettájáról válogatnak ezen a napon, például sót dobnak a hátuk mögé a bal vállukon át. Nem szabad létrára mászni, minden baljós gondolatot le kell kopogni egy fán, a sütött kenyér pedig keletlen marad - a babonások szerint legalábbis.

A pszichológusokat és a történészeket is megosztja, hogy mi lehet a magyarázata a péntek 13-a által keltett babonás szokások fennmaradásának, de legtöbben azt vallják: az ember életében olyan sok a rejtélyes veszély vagy a stressz, hogy néha hinni akar abban, hogy az olykor felfoghatatlan és megmagyarázhatatlan jelenségek mögött mégiscsak van valami ok.

Tények péntek 13-áról

1. Az e naptól való rettegés a tudomány egyik legnépszerűbb hiedelme, és még neve is van: paraszkavedekatriafóbia vagy friggatriszkaidekafóbia. Triszkaidekafóbiának azt nevezik, ha valaki a 13-as számtól retteg.

2. Világszerte sok kórházban nincs 13-as számú kórterem, a toronyházakban 13. emelet, sőt, egyes légikikötőkből "kifelejtették" a 13-as beszállókaput is.

3. Franklin D. Roosevelt amerikai elnök egyetlen hónapban sem utazott 13-án, és soha nem adott olyan ebédet vagy vacsorát, amelynek során 13-an ültek volna az asztalnál. Napóleon és egy másik amerikai elnök, Herbert Hoover is triszkaidekafóbiás volt.

4. A világhírű író, Mark Twain egyszer 13. meghívott volt egy díszvacsorára. Egyik barátja figyelmeztette, hogy ne menjen el - és igaza lett; "balszerencsés este volt, csak 12 személynek főztek" - emlékezett később Twain. A babonás párizsiak "bérelhetnek" 14. vendéget az ilyen alkalmakra.

5. Számmisztikusok szerint a 13-as azért balszerencsés, mert a 12-es után következik, márpedig ez utóbbi teljes szám: ennyi hónapja van az évnek, tagja a csillagjegyeknek, isten az Olimposzon, feladata Herkulesnek, törzse Izraelnek, apostola Jézusnak, napja a karácsonynak és 12 egy tucat is.

Más felmérések szerint a nyugati kultúrákban, főleg Amerikában és az angolszász nyelvterületeken az emberek 8-10 százaléka hisz abban, hogy ha egy hónap tizenharmadik napja péntekre esik, az szerencsétlenséget jelent. Ez a világ egyik legismertebb és legelterjedtebb babonája, aminek eredetét a legendák olyan régmúlt eseményekre vezetik vissza, mint Jézus keresztre feszítése, a templomos lovagok rendjének felszámolása, sőt, az özönvíz, vagy a kiűzetés a Paradicsomból.

Valójában a babona messze nem ilyen ősi: a péntek tizenharmadika balszerencsés mivoltáról a legrégebbi írásos említés 1869-ből való, a híres zeneszerző, Gioachino Rossini életrajzából (Rossini egyébként 1868. november 13-án halt meg, ami péntekre esett). Ezelőtt a babona legfeljebb közszájon forgott, de nem volt különösebben elterjedt. A hiedelmekkel, népszokásokkal, babonákkal foglalkozó híres Brewers Dictionary of Phrase and Fable enciklopédia még az 1898-as kiadásában sem emlékezik meg a szerencsétlen péntek tizenharmadikáról; az elátkozott 13-as szám, és a balszerencsés péntek azonban külön-külön szócikket kap benne.

Péntek tizenharmadika legendája a néprajzkutatók szerint valószínűleg két egymástól független babona összeolvadásából jött létre, valamikor a huszadik század elején.

A tizenhármas a legtöbb ősi kultúrában kiemelt szerepet kapott: Kínában és Egyiptomban szerencsés számnak tartották, máshol pedig szerencsétlennek, mert eggyel több, mint a tökéletesség szimbólumának tartott tizenkettes.

A keresztény kultúrkörben az utolsó vacsora bibliai története bélyegezte meg a számot, ahol tizenhárman ültek az asztalnál. Kevésbé ismert, de egy hasonló történet szerepel a viking mitológiában is, ahol Odin és 11 társa tart lakomát, amit a meg nem hívott Loki, a viszály istene tesz tönkre tizenharmadikként, egy mérgezett nyílvesszővel megöli Baldrt, a szépség istenét, ami végül az istenek háborújához, a Ragnarökhöz vezet.

A tizenhármas szám rossz híre a XX. század első felében olyan erős volt, hogy New York felhőkarcolóinak 80 százalékában kihagyták a 13-ast az emeletek számozásából, a szállodákban nem volt 13-as szoba, a kórházakban 13-as kórterem, a színházak nézőterén 13. sor, az utcákon 13-as házszám, néhány repülőgépen 13. sor. Persze Európa sem kivétel: amikor 1965-ben az angol királynő Nyugat-Németországba látogatott, a vágány számát, amelyről a királynő vonata indult volna, 13-ról 12-re cserélték.

Az ókori Rómában (majd később például a középkori Angliában) a péntek volt a kivégzések napja, így szükségszerűen Jézus keresztre feszítése is péntekre esett - innen származhat a szerencsétlenséget hozó pénteki nap babonája. Az európai pogány kultúrákban a hét ötödik napja szent nap volt, amit az isteneknek szán az ember. Ez is magyarázhatja a babona egy részét, miszerint pénteken elkezdeni egy utazást, vagy bármilyen fontos tevékenységet, balszerencsét hoz, hiszen ezt a napot az isteneknek kellett volna áldoznunk.

Az angol „friday" szó a szerelem és a termékenység viking istennőjére, Freyjára utal („Freyja's day"). Egyes történészek szerint a keresztény egyház szándékosan állította be a hívei előtt rivális vallás istennőjét boszorkánynak, Freyja szent napját pedig szerencsétlenséget hozó, elátkozott napnak, boszorkányszombatnak.

A szerencsétlen péntek babonája angolszász területeken a legerősebb. A mai napig tartja magát a legenda a HMS Friday nevű csatahajóról, amivel a haditengerészet azt akarta bebizonyítani, hogy a péntekkel valójában nincs semmi baj. A Péntek nevű vitorlást pénteken bocsátották vízre, a kapitány neve James Friday volt - aztán az első útján elsüllyedt, és a teljes legénység odaveszett. Szép történet, kár hogy egy szó sem igaz belőle, legalábbis a brit királyi hajózási múzeum archívuma szerint sosem létezett ilyen nevű hajó.

Ahogyan az asztrológusok sem magyarázzák meg, pontosan hogyan befolyásolják a csillagok pozíciói a sorsunkat, a péntek 13 babonájában hívőket sem érdekli, miért szerencsétlen a nap, az egyetlen érvük az, hogy a tapasztalat ezt mutatja. De tényleg ezt mutatja?

Az elmúlt pár évtizedben több tanulmány is született, amelyek statisztikai adatokkal próbálták alátámasztani, vagy éppen cáfolni a babona igazát, vicces eredményekkel. Egy holland tanulmány 2008-ban a biztosítótársaságok adatbázisai alapján azt állapította meg, hogy míg egy átlagos pénteken 7800 közlekedési baleset történik, ha az a péntek tizenharmadikára esik, ez a szám 7500-ra csökken.

Egy 1993-as cikk a British Medical Journalből ennek éppen az ellenkezőjét állítja, itt a szerzők a hatodikára és tizenharmadikára eső pénteki napok statisztikáit hasonlították össze, és arra jutottak, hogy 13-án 52 százalékkal több a baleset. A leginkább zavarba ejtő eredményre egy finn pszichiáter, Dr. Simo Nayha jutott 2002-ben. A 1971 és 1997 közötti halálos közúti balesetek statisztikája alapján dolgozott, és azt találta, hogy egy átlagos naphoz képest péntek 13-án a férfiaknak 2, míg a nőknek 63 százalékkal nagyobb az esélyük, hogy közlekedési balesetben meghaljanak.

Abban viszont minden tudományos kutatás szerzője egyetért, hogy az átlagostól eltérő péntek tizenharmadikai adatokról nem a dátum, hanem maga a babona tehet. Ezzel pedig meg lehet magyarázni bármit: ha kevesebb a baleset, az azért van, mert direkt óvatosabbak vagyunk a baljóslatú napon, ha több, az meg azért, mert idegesít a tudat, hogy ma szerencsétlen nap van.

A babona, úgy tűnik, nemcsak az egyéni sorsokat befolyásolhatja, de káros lehet a gazdaságra is. 1978-ban Amerikában készítettek egy felmérést, melynek meglepő eredménye az volt, hogy a 13.-ák akár egymilliárd dolláros veszteséget is okozhatnak. Ezen a napon sokan egyszerűen nem mennek dolgozni, nem váltanak vonat- vagy repülőjegyet, és nem szívesen vásárolnak.

A felmérések szerint a péntek 13 babona az 1980-as években élte a fénykorát, amikor Amerikában a 18 és 24 év közöttiek közel harmada hitt abban, hogy ez a nap balszerencsés (ennek egyik oka az lehetett, hogy ekkoriban élte fénykorát a Péntek 13 horrorfilmek sorozata).

Mára viszont csillapodni látszik a péntek 13-hisztéria, legalábbis a gyakorlat azt mutatja, hogy az emberek nem maradnak otthon a balszerencsétől rettegve.

A Malév kommunikációs vezetője szerint a légitársaság semmilyen változást nem érzékel az utasforgalomban ilyenkor egy átlagos pénteki naphoz képest, és évek óta nem történt olyan sem, hogy egy utas a tizenharmadik sorba kapott jegye miatt reklamált volna. Az amerikai légitársaságokkal ellentétben ugyanis a Malév-flotta összes gépén van 13. sor (az utolsót, amin a 12-est a 14-es követte, egy Boeing 767-est pár éve nyugdíjazták).

A Hunguest Hotels szállodaláncnál is hasonló a vélemény: a tizenharmadikára eső péntekek forgalma nem különbözik egy átlagos pénteki napétól (kivéve februárban, amikor a Valentin-nap miatt kiugróan sokan utaznak el hosszú hétvégére). A magyar szállodákban is jellemző viszont, hogy kihagyják a tizenhármas szobaszámot, leginkább hagyománytiszteletből, ugyanis ahol van 13-as szoba, ott az semennyivel nem mutat kisebb kihasználtságot, mint a többi.

A péntek tizenharmadikát nem lehet megúszni, minden évben legalább egyszer és legfeljebb háromszor összejön. A Gergely-naptárban egyébként egy négyszáz évente ismétlődő mintázatban követik egymást a napok és dátumok párosai, és vagy pechünkre, vagy sem, mindenesetre tény, hogy a több tizenharmadika esik péntekre, mint bármilyen más napra.

Márai Sándor így ír a babonákról, a péntekről, a tizenháromról:

"Nem szabad babonákkal élni. A pénteket, a tizenhármat, a szemmelverést, a számok és jelek vajákos magyarázatát a gnosztikusok hozták világunkba, a korai kereszténység Rómába tóduló, gyülevész és zagyva szekták, szíriaiak és alexandriai csepűrágók, kancsi szövegmagyarázók, habzó szájú és sunyi rajongók.

A fiatal kereszténységnek nem volt még ereje, hogy megverje azokat, akik szemmel vernek, a péntekre ezt mondja: "Egy nap", a tizenháromra: "Egy szám, mint a többi."

A sztoikusok már nem parancsoltak Rómában, a keresztények még nem uralkodtak. Az ember elhagyatva állt szemközt természetével és a természettel. Félt, szűkölt, babonáskodott és varázsolt. Ember vagy, hited van, tudod, hogy rend van a tünemények mögött, felsőbb értelem. Vesd meg a babonákat.

De tudjad azt is, hogy értelmed és hited büszke öntudata nem fegyelmezi és félelmíti a világ titkosabb erőit, melyek születésedtől halálodig lopakodnak és settenkednek körülötted.

A baleset, a számok összejátéka, a nagy számok törvénye, a föld, a lég, a sugarak érthetetlen szándékai és tervei, mindez beláthatatlan. Valamilyen kevés alázatot és remegést azért megőrizhetsz szívedben.

A világ nemcsak fényes és sötét, nem; a világ zavaros is. Nemcsak sugár, fény és hő van; démonok is vannak. (Goethe hitt a démonokban.) A világ nemcsak értelmes és következetes; valahol bujkál a tüneményekben a varázs is.

Nem szabad babonásnak lenned, mert ez nem illik emberhez. De nem szabad teljesen megvetni a babonákat, mert ez emberfölötti, illetlen gőg. Inkább csak szelíd gúnnyal kell bánni babonáinkkal, mint aki mosolyog - de kissé fél is."

(Márai Sándor: Füves könyv. Helikon, 2000. 13. oldal.)

Forrás: inforadio.hu, index.hu, eletmod.transindex.ro