Esküvői babonák
Az esküvői ceremóniát és hercehurcákat is rengeteg hiedelem övezi, ezek viszont már olyannyira beleolvadtak mindennapi életünkbe, hogy még az ízig-vérig földhöz ragadt okosok sem tudják őket kiküszöbölni. Az esküvői ceremónia bizonyos mozzanatainak alapját általában a régi idők babonái képezik, és a házasulandó pár többnyire szorgalmasan követi is a forgatókönyvet, akár hisznek a babonákban, akár nem.
A menyasszonyi ruha nem véletlenül fehér színű! A hagyomány az ókorból eredeztethető, a fehér szín a lány tisztaságát, érintetlenségét jelképezte. Igaz ma már akadnak olyan menyasszonyok, akik más színt választanak, de legtöbben még mindig ragaszkodnak az elegáns, fehér viselethez, bár általában már nem a dolog szimbolikája miatt.
Az is ritka manapság, hogy valaki saját maga varrja meg a ruhát, amelyet majd élete legemlékezetesebb napján visel. Ennek oka valószínűleg nem az, hogy ez a rendkívül időigényes tevékenység a hiedelmek szerint szomorúságot és bánatot hoz, sőt mi több, a menyasszony annyi könnycseppet fog elhullatni, amennyi öltéssel a ruhadarabot készítette. A XXI. századi modern nők tényleg sokat bosszankodnának és talán néha-néha még sírásra is adnák a fejüket, ha maguknak kellene elkészíteniük ruhájukat a nagy alkalomra, de a hiedelmeknek ebben nincs sok szerepe.
A vékonyka fátyol igen jelentős szerepet tölt be a menyasszony boldogulását illetően. Először is akkora ereje van, hogy képes megvédeni a nőt a gonosz szellemektől és a szemmel veréstől - legalábbis a germán hiedelem szerint. Ezen kívül még a lány ártatlanságát is jelképezi, és bukásra ítélheti házasságát, ha az esküvő előtt a hajára helyezi. Ha netán valaki más kezébe kerülne a mágikus fátyol, és az illető bátorkodna azt felpróbálni, ő fogja majd elcsábítani a naiv vőlegényt. A fátylat egyedül az édesapa tűzheti a lány hajába és csak a vőlegény hajthatja fel, amikor is a nő a férfi oltalmába kerül és biztonságban tudhatja magát.
Mikor menyasszonyi cipőbe az esküvő előtt pénzérmét helyeznek, lehet, hogy kényelmetlen perceket okoznak az arának, de megéri a kellemetlenséget, mert állítólag így lehet biztosítani a hosszantartó anyagi jólétet. A cipő talpára alkoholos filctollal (az eszköz nyilván új színt visz a régi szokásba) rá kell írni a hajadon barátnők nevét, mert az lesz a következő menyasszony, akinek a neve még a lagzi után is kivehető az elnyűtt cipőtalpon.
A rozmaring a házastársak egymáshoz való örök hűségét szimbolizálja. Az esküvőn a virágot mindketten viselik, a menyasszony koszorújában, a vőlegény pedig zakójára tűzve, hogy soha ne tévedjenek rossz útra a hosszú házas évek során.
A menyasszony csokra a boldogságot szimbolizálja. A csokrot a vőlegény rendeli meg választottja számára, és mivel kettőjük boldogságáról van szó, ő is kitűz ruhájára egy szálat. Miután egybekeltek a szerelmesek, a menyasszony hátat fordít a vendégseregnek és eldobja a csokrot. Ilyenkor következik a hajadon lányok pankrációja, ugyanis az készülhet a következő esküvőre, aki megkaparintja a csokrot.
A fiatalemberek hasonló helyzetbe kerülnek, amikor a harisnyakötő megszerzéséért folyik a küzdelem: A ceremónia után a vőlegény a násznép szeme láttára veszi le élete választottjának harisnyakötőjét, majd a férfiak közé dobja. Az lesz a következő vőlegény, aki elég ügyes ahhoz, hogy az apró ruhadarabot elkapja.
Az angolszász hagyományok szerint kötelező az esküvő alkalmával valami régi, új, kék és kölcsönbe kapott ruhadarab viselete. A „régi" egyértelműen a boldog hajadon éveket szimbolizálja, az „új" pedig azt, hogy az egybekelést követően egy új szakasz veszi kezdetét a lány életében. A „kék" (általában harisnyakötő) a menyasszony örök hűségének jelképe. A kölcsön kapott szerzemény pedig a szerelmet szimbolizálja.
folyt. köv.
Forrás: Nászéjszaka.hu
