Farsang
A farsang a vízkereszt napjától (január 6.) a húsvétot megelőző negyvennapos nagyböjt kezdetéig, hamvazószerdáig tartó időszak.
A farsang a tavaszvárás ősi örömünnepe, a nagy evésekkel, ivásokkal a természetet is hasonló bőségre kívánták késztetni.
A farsangi ünnepkörnél nincs okunk régebbi honfoglalás előtti magyar hagyományt feltételezni, e szokások a középkorban honosodtak meg hazánkban. A farsangi szokások meghonosodása három szinten történhetett: a királyi udvaron, a városi polgárságon, és a falun keresztül. A királyi udvarban olasz és francia hatás érvényesült, a polgárság és a falusi lakosság körében pedig német. A szokások egyes elemeiben ugyanakkor fellelhetünk antik görög, római, szláv, germán pogány elemeket is.
A farsang kifejezés a vaschang bajor-osztrák jövevényszóból származik, amely eredetileg csak a böjt előtti napokat jelölte. Magyar elnevezésként a 15. században tűnt fel. Van olyan nézet, amely szerint a hazai németségtől vettük át ezt a kifejezést.
A farsang utolsó napját jelölő húshagyó elnevezés a böjt, a böjti étkezés kezdetét jelenti. A farsangi napoknak is vannak a magyar nyelvben jellegzetes táji megnevezései. A böjt kezdetének elnevezései: hamvazószerda, szárazszerda, böjtfogadószerda.
Szokások, hagyományok
A farsang jellegzetes étele a fánk, amelynek mágikus erőt tulajdonítottak.
A farsang kezdetekor sok helyen a legények zajkeltéssel, kolompolással, ostorpattogtatással járták körül a falut (télűzés).
A farsang zajos mulatságait egy ősi hiedelem hívta életre. A középkorban azt hitték az emberek, hogy a tél utolsó napjaiban - amikor rövidek a nappalok és hosszúak az éjszakák - a Nap elgyengül, és a gonosz szellemek életre kelnek. Vigalommal, jelmezes karneváli felvonulással, boszorkánybábu elégetésével akarták elűzni ezeket. Egyes helyeken tüzes kerekeket görgettek, mert azt remélték, hogy a földi tűz segíti a napot, hogy újra erőre kapjon. Eleinte azért öltöztek ijesztő jelmezekbe, hogy elűzzék a halált, a rosszat és a hideget. Az első maskarások halottas menetet utánozva masíroztak.
A farsang utolsó három napján táncmulatságot rendeztek, amely fontos esemény volt, alkalom a párválasztásra, ismerkedésre. A lányok ilyenkor bokrétát adtak a kiszemelt legénynek, aki ha tetszett neki a lány, kitűzte a kis csokrot a kalapjára. A házasemberek feleségeikkel "batyus bált" tartottak.
A farsang jelenleg is a "báli szezon" ideje, ám ma már a bálok nem a párválasztás célját szolgálják.
A farsanghoz tartozó egyéb népszokások: vénlánycsúfolás, tuskóhúzás, alakoskodó felvonulás (busójárás), farsangtemetés (téltemetés), farsangi köszöntők. Szokás volt a vidám álesküvő megtartása. Sok helyen "zabáló" csütörtökön az asszonyok kibérelték a kocsmát és ott tartották az "asszonyfarsangot".
Világszerte, így a magyar nyelvterületen is a farsang adott alkalmat a különféle jelmezek, maszkok felöltésére, s az ezekben való mókázásokra. A magyar falvakban az alakoskodók beöltöztek ördögnek, kereskedőnek, cigányasszonynak, katonának, koldusnak, menyasszonynak, kéményseprőnek, boszorkánynak. A magyar falu álarcos alakoskodása között feltűnnek az állatalakoskodások. Különösen kedvelt a medve-, ló-, kecske- és gólyaalakoskodás.
Eljátszottak ál-lakodalmat, ál-temetést, de népszerűek voltak a kivégzést imitáló játékok is, melyeken a játékból elítéltek fejére cserépedényt tettek, s ezt nyilvánosan leütötték.
A farsangi lakodalmas játékok közül leglátványosabb a nyugat-dunántúli rönkhúzással összekötött mókaházasság.
A farsanghoz számos termékenységvarázsló illetve termésvarázsló cselekmények és hiedelmek is kapcsolódnak.
A farsang csúcspontja a karnevál, hagyományos magyar nevén „a farsang farka”. Ez a farsangvasárnaptól húshagyókeddig tartó utolsó három nap, ami nagy mulatságok közepette, valójában télbúcsúztató is. Számos városban ekkor rendezik meg a híres karneválokat (riói karnevál, velencei karnevál), Magyarországon pedig a farsang legnevezetesebb eseményét, a mohácsi busójárást.
Farsangvasárnap
A farsangvasárnap a farsangi időszak végén levő farsang farkának első napja. Számos helyen ezen a napon tűzték a legények kalapjukra a kiválasztott lányok bokrétáját. További elnevezései: csonthagyóvasárnap, ötvenedvasárnap, sonkahagyóvasárnap, hathagyóvasárnap, kilencben hagyó harmad vasárnap, piroskavasárnap (piroska nevű kalács után), vővasárnap (ifjú férj a lány családjának kontójára mulatott), sardóvasárnap (sodrózás jelentése szerencsekívánás), vajhagyóvasárnap (görög katolikusoknál).
Farsanghétfő
A farsanghétfő a farsang farkának középső napja. Gyakran ezen a napon tartották az asszonyfarsangot. Ezen a napon a nők korlátlanul ihattak, zeneszó mellett nótáztak, férfi módra mulattak. Ezután húsvétig már tilos volt az esküvő, a tánc és a vigadalom. További elnevezései: húshagyóhétfő, böjtelőhétfő.
Húshagyó kedd
A húshagyó kedd, a farsang és egyben a farsang farkának utolsó napja. A farsangtemetés időpontja. További elnevezései: húshagyási kedd, farsangkedd, madzaghagyókedd (ez utóbbi utalás a madzagon lógó ételek elfogyására) Ezen a napon általában szalmabábut vagy koporsót égettek, jelképesen lezárták a farsangot és a telet.
A húshagyókeddet követi a hamvazószerda, ami a 40 napos nagyböjt kezdete.
Koncz király és Cibere vajda egy Európa szerte elterjedt szokás, dramatikus játék. Cibere vajda neve a böjti ételt, a ciberét jelképezi, Konc király pedig a húsos, zsíros ételeket. Vízkeresztkor és húshagyókedden megküzdöttek egymással, első esetben Konc király, másodízben Cibere vajda nyerte a párviadalt. Farsangi szokások keretében szalmabábokkal is eljátszották a tréfás küzdelmet.
A farsang végéhez számos hiedelem kapcsolódik:
- tilos kenyeret sütni (húshagyókedden és hamvazószerdán), mert betegséget okoz
- tilos kútvizet meríteni, mert a kút kiszáradna
- szokás megveregetni a gyümölcsfákat, hogy jól teremjenek
- húshagyókedd éjjelén senki nem ment ki az utcára, nehogy a boszorkányok rosszra csábítsák
Forrás: fszek.hu, sze.hu, wikipedia.hu
