sze
30

Köhögés

Címkék: babona köhögés | Szerző: Eleison Kyra | 10:32 pm

Köhögés

Szeged környékén régen igen radikális gyógymódot alkalmaztak gyógyítására: fehér kutyaszart főztek fel, és azt itatták meg a szerencsétlen beteggel. De jó a mézes torma, bodzatea, ezerjófű, kandiscukor és a gyömbér összekevert pora is. Vöröshagymatea, nyers tojássárgája cukorral és olajjal kikeverve, pemetefu, székfűvirág, kukorica leve is használ. Az ökörfarkkóró, kék liliom, akác, ezerjófű virágát is köhögésre főzik. Jó még a tejben főzött fokhagyma, melyet éhomra kell megenni, de a diófalevél vagy a zabszalma főzete is hasznos.

Angliában sem kevésbé kemény gyógymódok dívtak. Itt volt például az a főzet, amelyet három csigának árpalében való főzésével nyertek. A páciensnek nem volt szabad tudnia a főzet összetételéről, meg kellett innia. Bezzeg, ha tudta volna! Inkább magától meggyógyul.

batarozi.extra.hu

júl
30

Köleskása

Címkék: babona hiedelem köleskása | Szerző: Eleison Kyra | 2:24 pm

Köleskása


A köles az európai ember legősibb táplálékai közé tartozik. Szeged környékén még a múlt század derekán úgy tartották, hogy ha a főtt kását kanalanként zugokba rakják, vissza lehet idézni a családba a halottat. Az elhalt keresztnevét kellett ,,pitty-pitty" hívó szóval ismételgetni, és akkor megjelent. A hívó szó a szegedi népnyelvben a madárfélék etetésére szolgál. Mindjárt érthetőbb az összefüggés, ha tudjuk, hogy az emberi léleknek ősi szimbóluma a madáralak. Luca napján a disznóvágáskor kimaradt, abroncs közé szórt kásaszemekkel etették meg a tyúkokat, hogy biztosítsák a sok tojást. Ellés után kölest és sót szoktak szórni rontás ellen a tehén hátára.

 

batarozi.extra.hu

júl
3

Kulcs

Címkék: babona kulcs hiedelem | Szerző: Eleison Kyra | 11:24 pm

Kulcs

Ha egy nőnek van egy kulcscsomója, amely minden erőfeszítése ellenére berozsdásodik, az jó jel, mert valaki rá akarja hagyni a pénzét végakaratában. Ilyenek ezek az angolok! Bezzeg Európa más országaiban kisgyermeket védhet meg a kulcs a gonosztól, ha a párnája alá teszik.

 

Forrás: batarozi.extra.hu

júl
2

Szent Iván éj

 

Az év legrövidebb éjszakáján a nyári napfordulót ünnepeljük. A régiek hiedelme szerint varázslatos éjszaka ez, amikor szinte bármi megtörténhet, a kívánságok teljesülhetnek. A néphagyományokhoz illően – világszerte – örömtüzeket gyújtanak, melyeknek csodás erőt tulajdonítanak.

 

Szent Iván hava (Nyárelő, Napisten hava) Junónak, a Holdistennőnek a hónapja, aki a házasság által megszentelt szerelem pártfogója s a családi áldás istenasszonya. Ő védi az asszonyokat, kiket egészséggel és szépséggel ruház föl. A művészetben úgy ábrázolják, mint a házasság harmóniájában kifejlett női szépséget. Kedvenc madara a páva.

 

Június 21-e, a nyári napforduló szinte az összes kultúrában a Nap, és ennél fogva a fény diadalának ünnepe volt, amely a pogány ember hiedelmei szerint a világosság és a sötétség állandó harcán alapult. A természettel összhangban élő, kereszténység előtti ember a nyárközépi tűzgyújtással elsősorban a Napot kívánta megsegíteni a sötétséggel vívott küzdelmében, a tűz fényének erejével pedig az ártó szellemeket igyekeztek minél messzebb űzni.

A sötétség és az ahhoz kapcsolódó rontó hatások így egy időre – még ha csak egyetlen éjszakára is – de elveszítették hatalmukat az ember felett. Bár a kereszténység elterjedése után a Nap megsegítésének motívuma a mindinkább háttérbe szorult, a tűzünnep mégis megőrizte korábbi szimbolikáját és mágikus karakterét, mivel a tűz gyakorlati hasznával együtt már a régi korok emberei számára is nélkülözhetetlen erőt képviselt.

 

Az év leghosszabb napja, a föld bősége, szépsége, ereje teljében. Csúcspont. Ettől kezdve rövidülnek a napok, míg Yule napján újra meg nem fordul a Nap járása.
E nap alkonyán megnyílnak a világok közti kapuk, és a tündérnép átjön a mi világunkba...


A naptárreformok miatt van csúszás

A nyári napforduló az évnek az a jellegzetes időpontja, amikor a Nap az égbolton a legmagasabb delelési ponton áll. A Föld – különösen az északi félteke – ilyenkor terményekben bővelkedik, szépsége és ereje teljében van. Egyféle csúcspont ez, hiszen a nappalok a következő napfordulóig innentől már csak rövidülhetnek. Ezen a napon – június 21-én – az év leghosszabb nappalát és legrövidebb éjjelét élhetjük meg évről-évre.

Szent Iván éjjele mégsem június 21-ére, hanem június 24-ére esik, ennek oka azonban a tropikus időszámítási mód sajátosságában és a tényleges naptári évek közti különbségben, illetve az egykori naptári reformokban rejlik. Így a nyári napforduló napja és megünneplése időben napjainkra már elvált egymástól. A nyár csillagászati értelemben vett kezdete korábban valóban Szent Iván napra, azaz június 24-ére esett, de erre ma már az eltolódás miatt három nappal korábban, június 21-én kerül sor. Évszázadok, vagy egy évezred múlva a napfordulók még korábbi dátumra fognak esni.

A holtak a Tejúton távoztak

A nyári napforduló már a neolitikus idők óta jelentőségteljes nap az emberiség történetében. A kelták, a germánok, a szlávok és az északi népek többsége már a kezdetektől megünnepelte ezt, mint ahogy ezt ma is teszik. Papjaik, druidáik a Föld és az Ég nászának tartották e különös napot, s ennek megfelelően is tisztelegtek előtte.

A korai pogány népek spirituális vezetőinek némelyike hitte, hogy a leghosszabb nap éjjelén révületbe esve képessé válhatnak arra, hogy testüket elhagyva a Tejúton keresztül eljussanak a holtak birodalmába, az alsóvilágba. Ennek a páratlan utazásnak az volt a célja, hogy a holtakkal érintkezve útmutatást és segítséget kérjenek többek között a jövőről, a termésről, a gyermekáldásról, a viszályokról, vagy az istenek megbékítésének módjáról.

Keresztelő Szent Jánost ünnepeljük


Mivel a keresztényi logikába is beleillett a fény és a sötétség küzdelme, ezért a kereszténység végül ezt a napot Keresztelő Szent János napjává tette. Az Iván elnevezés a régi magyar Jovános, Ivános alakból ered, illetve a János névnek a szláv formájából.

Európa szerte – különösen az északi és a szláv népek – gyakorolták Szent Iván varázslatos éjszakáján a mágikus praktikákat, amelyek a megtisztulással, gyógyítással, az egészség megőrzésével, szerelemmel, a házassággal és a termékenységgel voltak szoros kapcsolatban.

Nem volt ez másképp a magyar néphagyományban sem, s a tűz nem véletlenül vált a világosság, a tisztaság, az egészség, a szenvedély, az elevenség, a szerelem és az örök megújulás jelképévé a magyar hiedelemvilágban is. A nyári napfordulóra eső Keresztelő Szent János ünnepe az V. században vált elterjedtté, s a keresztény ünnep magába olvasztotta mindazokat a hiedelmeket és rítusokat, amelyek korábban a különböző népeknél a nyári napfordulóhoz kapcsolódtak.

A Nap megsegítése

 

Az ősi ember, aki még mágikus összhangban élt a természettel, a nyárközépi tűzgyújtással minden bizonnyal a Napot próbálta meg támogatni a sötétséggel vívott harcában.

 

A kereszténység uralomra jutása után a Nap megsegítésének motívuma fokozatosan a háttérbe szorult, ennek ellenére a tűzünnep megőrizte mágikus karakterét. Ez mindenekelőtt magának a tűznek volt köszönhető, amelyet a régi korok emberei gyakorlati haszna mellett a világosság, a tisztaság, az egészség, az elevenség, a szenvedély, a szerelem és az örök megújulás jelképének tekintettek. Így válik érthetővé, hogy miért pont a megtisztulással, a gyógyítással, az egészség megőrzésével, a szerelemmel, a házassággal és a termékenységgel kapcsolatos mágikus praktikákat gyakorolták Európa-szerte Szent Iván varázslatos éjszakáján.

 

Egy középkori krónikás szerint a nyári napforduló ünnepét a következő, tűzzel kapcsolatos mágikus népszokások jellemzik:

1.      hatalmas örömtüzek gyújtása;

2.     a szántóföldek megkerülése égő faágakkal;

3.     lángoló kerék legurítása egy magaslatról.


Ezen a napon pedig ilyen dolgokat szoktak cselekedni:

 

·        A gyermekek szemetet, csontot egybeszednek, hogy azt megégessék, és füstöt csináljanak, melynek ezt az okát tartják, hogy a tájban a pogányok a kutak körül tüzet szoktanak volt tenni, hogy a kígyók ne szaporodjanak ott, minthogy ez Szent János napja tájában szokott lenni, a keresztények – a tudatlanság is segítvén – a tájba tüzeket tettek, azokat által szökdösték, és azt kívánták, hogy minden szomorúságuk égjen el.

 

·        Égő üszköket szoktak kezekben hordozni és azokkal a határokat kerülni, azt gondolván, hogy így áldatik meg az ő földeiknek termése.

 

·        Némely helyeken ezen a napon kerekeket forgatnak, amelyek azt jelentik, hogy a nap már az égen felső pontjára hágott és minden dolgok változnak."

 

Szent Iván napi magyar népszokások


A Szent Iván naphoz fűződő hiedelmek és szokások egyrészt a szomszédos népektől, másrészt egyházi közvetítéssel kerültek hozzánk. A magyar szokások szerint régen a június hónapot is Szent Iván havának nevezték. A nyárközépi tűzgyújtást, illetve a tűzcsóvák forgatását – népies nevén lobogózást – a történelmi Magyarország egyes területein, főleg Nyitra megyében Szent Iván napi dalok éneklése kísérte.

A tűz körül álló asszonyok különféle illatos füveket, virágokat füstöltek, s ezeket később fürdők készítéséhez használták fel. Gyógyító hatást tulajdonítottak a tűzbe vetett almának is, mondván, aki abból eszik, nem betegszik meg. Baranya megyében a sírokra is tettek a sült almából, míg Csongrád megyében azt tartották, hogy a tűzbe dobott alma édes ízét az elhunyt rokonok is megízlelhetik.

Szerelmi praktikák és jóslások is fűződnek e naphoz. A szalmából és a többféle fából megrakott tűz fölött a hagyomány szerint a lányok átugráltak, amíg a fiúk azt figyelték, ki mozog közülük a legtetszetősebben. Az ugrások magasságából és irányából persze sokféle jövendölést lehetett kiolvasni.

Európa-szerte nagy ünnep


A pogány szlávok a nyári napforduló ünnepén nagy tüzeket gyújtottak a fás, bokros vízpartokon.
Először csak énekeltek, ettek-ittak a tűz körül, külön a nők, külön a férfiak. Éjfél közeledtével feláldoztak egy fehér tyúkot és egy fekete kakast, s vérüket égő olajjal teli tálba csurgatták. Az áldozat után hosszan tartó körtáncba kezdtek, majd amikor a tüzek kialudtak, ledobálták ruháikat és beugráltak a vízbe. Itt azután mindenki azzal töltötte a kedvét, akivel a sötétben összekerült.


Portugáliában a nyári napforduló ünnepe a „Santos Populares”, vagyis a népszerű szentek ünnepségsorozat egyik elemeként vonult be a köztudatba. Az ünnepsorozat egyik legérdekesebb és egyben régi hagyományokat idéző pillanata, amikor Lisszabonban két-háromszáz szerelmespár egyszerre mondja ki egymásnak a boldogító igent. Ők ugyanis ilyenkor emlékeznek meg Szent Antalról is, aki a házasságközvetítés szentje. A szerelmesek ilyenkor bátran vallanak szerelmet kiszemeltjüknek egy cserép bazsalikom és egy szerelmes vers kíséretében.

Keresztelő Szent János ünnepén Portóban tele vannak az utcák ünneplő emberekkel, akik virágzó fokhagyma csokorral vagy kisebb méretű műanyag kalapáccsal veregetik meg finoman a mellettük elhaladókat, s ezzel szerencsét kívánnak nekik. Az idősebbek szerint így próbálják meg visszaterelni egymást a helyes útra. Természetesen az ünnep elmaradhatatlan kelléke a vidám tánc és az éjszakai tűzijáték a Douro folyó felett.

Spanyolországban, a valenciai tartományban és különösképpen Alicante város környékén az emberek korábban a város helyett a tengerparton ünnepelték a nyári napfordulót Szent János napján. Napnyugta után máglyákat gyújtottak, majd a tűzrakásokat körbetáncolták, miközben petárdákkal durrogtattak, végül pedig a tengerben úsztak a kora hajnali órákig.

Alicante városban a legfontosabb helyi ünnepé vált Las Hogueras néven. Ezen az éjszakán itt városszerte több méter magas, művészien elkészített papírmasé figurákat állítanak, amelyeket június 24-én éjfélkor meggyújtanak. A színes figurák sokszor szatirikus megjelenésűek, nem egyszer a helyi viszonyokat és ismert személyiségeket kritizálják.

 

Egy XVI. századi krónikából megtudhatjuk, hogy Németország szinte minden településén örömtüzeket gyújtottak Szent János napjának előestéjén.
A környék apraja-nagyja összegyűlt egy-egy ilyen tűz körül, ahol énekkel és körtánccal múlatták az időt. Az emberek üröm- és verbénafüzéreket aggattak magukra, a tüzet pedig a kezükben tartott szarkalábcsokron keresztül nézték, abban a hitben, hogy ez megőrzi szemük épségét az elkövetkezendő egy évben. Hajnaltájt az ürmöt és a verbénát bedobálták a tűzbe, a következő szavak kíséretében: „Hagyjon el minden balszerencsém és égjen el ezekkel”.

 

Lotharingiában nagy halom szalmát gyűjtöttek össze egy domb tetején.
Ezt követően hatalmas fakereket építettek, majd teljesen beburkolták a szalmával. A kereket úgy tették némileg irányíthatóvá, hogy egy hosszú, mindkét oldalon messzire kiálló tengelyrudat illesztettek bele. Éjfél felé lángra lobbantották a kereket, és örömujjongásokkal kísérve elindították lefelé a lejtőn. A mellette futó legényeknek az volt a feladatuk, hogy a tüzes monstrumot egy közeli folyóba tereljék. Ha ez sikerült, a környék lakói bőséges szüretre számíthattak abban az évben. Talán mondanunk sem kell, hogy a lejtőn leguruló tüzes kerék a Napot jelképezi, amely a nyári napforduló után életének hanyatló periódusába lép.

 

A XIX. század végéig szinte nem volt olyan falu Európában, ahol ne lángoltak volna fel a nyárközépi tüzek.
Németország egyes vidékein a gyerekek házról-házra járva gyűjtötték össze a tüzelőt a Szent János-éji örömtűzhöz. Azt gondolták, hogy aki nem járul hozzá a közös tűzhöz, annak a vetésén nem lesz áldás, különösen a kendere marad csökött. Ezen az éjszakán sok gazda kioltotta a tüzet házi tűzhelyén, s egy olyan zsarátnokkal gyújtotta meg újra, amely a közös nyárközépi máglyáról származott. Számos helyen úgy hitték, hogy aki átugorja a tüzet, azt nem gyötri  majd a hátfájás aratáskor. Bajorország egyes vidékein az öregek az örömtűzből származó botokat dugdosták a földbe, abban a reményben, hogy ez magasabbra növeszti majd a lent. Ez a szokás minden bizonnyal összefügg azzal a hagyománnyal, hogy a nyárközépi tűz lángjainak magassága meghatározza a len és a kender magasságát. Sok helyen a tűz átugrálásával ugyancsak a növények növekedését próbálták meg serkenteni.

 

Baden környékén úgy vélték, hogy azoknak a fiataloknak a szülei fogják a legbővebb termést betakarítani, akik a legmagasabbra ugrottak a Szent János-napi tűz fölött.

 

Vidéki örömök az éjféli nap országában

Az ünneplés azonban nem csak délen hagyomány. Svédországban nem Szent Ivánhoz kötik az év leghosszabb napját, hanem Keresztelő Szent Jánoshoz. A Midsommar – amely mindig a június 20. és 26. közötti szombatra esik – nem véletlenül nagy ünnep: nyúlfarknyivá válnak az éjszakák, bőségesen kárpótolva őket a téli sötétségért. Itt az év leghosszabb napja késő májustól kora augusztusig tart, amikor az északabbi területeken egyáltalán nem megy le a nap.

 

Svédországban a nyárközépi máglyákat általában a keresztutakon lobbantották lángra. A tűz táplálásához kilencféle fára volt szükség. A falusiak egy bizonyos fajta mérges gombát dobáltak a lángok közé, hogy megtörjék a manók és más természetfeletti lények hatalmát, amelyek a néphit szerint ezen az éjszakán a legaktívabbak. A régi svédek ugyanis azt tartották, hogy a nyári napforduló éjszakáján megnyílnak a hegyek, és a föld mélyének lakói elözönlik a fenti világot.

Ilyenkor a romantikusabb lelkületűek előszedik az egyébként sosem használt népviseletet, és zöldekkel, virágokkal, szalagokkal feldíszített májusfák körül táncolnak, koszorúval a hajukban. A többiek csendben kivárják az esti dorbézolást.

Csehországban a szerelmesek koszorúkat dobáltak át egymásnak a nyárközépi tűz fölött. Amikor a lángok lelohadtak, minden pár kezet fogott, és háromszor átugrott a tűzön. A hagyomány szerint, akik ezt megtették, hamarosan összeházasodtak, ráadásul egy évre védettséget szereztek a lázzal járó betegségekkel szemben. A megpörkölt koszorúkat hazavitték; egy részével megfüstölték a házat és az istállót, hogy biztosítsák az emberek és az állatok egészségét, a többit pedig egy éven át megőrizték. Vihar idején egy keveset mindig elégettek belőle a tűzhelyen, és közben imádkoztak, hogy a vihar ne tegyen kárt a házban és a termésben.

 

Európa sok más vidékéhez hasonlóan Csehországban is sokáig eleven volt a kátránnyal bekent kerék magaslatokról való legurításának szokása. Ezenkívül a fiúk összegyűjtötték az elnyűtt seprűket, majd szurokba mártották és meggyújtották őket. A lángoló seprűket azután a levegőbe dobálták, vagy körbefutották velük a szántóföldeket. A seprűk csonkjait a veteményeskertek földjébe dugdosták, hogy megóvják a növényeket a bogaraktól és a férgektől.

 

A nyárközépi tűz különféle maradványait Európa szerte kitűnő amulettnek tartották. A hamuját a földekre szórták, hogy távol tartsa a kártevőket; a félig elégett nagyobb faágakat az eresz alá vagy a tetőszerkezethez erősítették, hogy megoltalmazza a házat a villámcsapástól és a tűzvésztől; az elszenesedett kisebb gallyakat pedig előszeretettel alkalmazták az emberek és az állatok ellen irányuló rontás elhárítására. Az állatok rontástól való megóvásának egy másik elterjedt módja az volt, hogy a nyájat vagy a csordát keresztülhajtották a kialvófélben lévő tűzön vagy a kialudt tűz hamuján.

 

Litvániában másnap reggel azok a legények, akik a Szent Iván-éji tüzet táplálták, nagy mennyiségű tejet és tejterméket kaptak a tehenes gazdáktól, hálából, amiért újabb egy évre sikerült megakadályozni a fekete boszorkányokat a tej elrablásában. Szintén általános volt a nyárközépi tűzben megégett gyümölcsök gyógyító erejébe vetett hit.


Szeged környékén például tűzbe dobott, majd onnan kipiszkált almát fogyasztottak a torok- és hasfájás elmúlasztására vagy megelőzésére.

 

Láthatatlanná tevő páfránymag

 

A nyári napforduló ünnepét egykor a jövendőmondásra is különösen alkalmasnak tartották.


Karcagon és Kéthelyen a Szent Iván-nap előtti kakukkszó olcsó, az utána való drága gabonát jósolt. A palóc lányok a tűz kialvása után a kenderföldre mentek, és ott egyenként a kenderbe heveredtek. Azt tartották, hogy amelyikük után a letiport kender feláll, az egy éven belül férjhez megy. Abaúj-Torna megyében a fiatal házasok 13 szem parazsat tettek egy fazékba. Az asszony felhajította a fazekat jó magasra, és ha egy szem parázs sem hullott ki belőle, boldog családi életre számíthattak.

 

A néphit szerint Szent Iván előestéjén virágzik a páfrány.
Az aranyosan fénylő virág csak néhány pillanatig él, azután elhervad és elenyészik. Aki keresve-keresetlen mégis rálel, érteni fogja az állatok nyelvét és meglátja a földbe rejtett kincseket. A dunántúli Somló vidékén úgy tudják, hogy a boszorkányok a páfrány virágának köszönhetik mágikus erejüket és tudásukat.

A szatmári Sárközben azt is tudni vélték, hogy aki megszerzi a páfrány virágát, nem csak az állatok, hanem a füvek és a fák beszédét is megérti.
A páfrány virágát vagy magját egykor Európa-szerte láthatatlanná tevő varázsszernek tartották.
A következő szavak Shakespeare IV. Henrik című drámájában hangzanak el: "páfránymag balzsamunk van, s láthatatlanul járunk-kelünk".

A néphit szerint azonban szinte lehetetlen megszerezni a páfrány virágát, mert a bimbó fakadását kísérő mágikus fuvallat mély álmot bocsát az emberre. Sokan úgy tudják, hogy abban a pillanatban, amikor a virág kinyílik, odarepül egy apró madár, és elragadja az ember elől. Mások viszont azt tartják, hogy maga az ördög szakítja le a virágot, mivel nem akarja, hogy más is rendelkezzen az általa birtokolt mágikus erővel.

 

Forrás: fn.hu; harmonet.hu; astronet.hu; szentivanej.hu


jún
11

Pünkösd

Húsvéthoz kapcsolódva pünkösd is mozgóünnep, a húsvét utáni 7. vasárnapon és hétfőn tartott keresztény ünnep, amely május 10-e és június 13-a közé esik. Ezen a napon a kereszténység a Szentlélek kiáradásának emlékét ünnepli meg. A Szentlélek az Atya és a Fiú kölcsönös szeretetének végpontja, áradása; ez a kiáradás. A Szentlélek (görögül pneuma, latinul Spiritus Sanctus) ezen a napon áradt ki Jézus tanítványaira, az apostolokra, és ezzel a napot új tartalommal töltötte meg a keresztények számára.

Az ünnep elnevezése a görög pentekosztész, azaz "ötvenedik" szóból származik, ugyanis ez az ünnep a húsvét utáni 50. napon kezdődik.

Az 50 nap a zsidó vallásból ered. Ők ünnepelték a Pészach utáni ötvenedik napon az aratás, az első gyümölcsök, majd később a Tízparancsolat adományozásának ünnepét.


Krisztus mennybemenetele után az apostolok, Mária és a legközelebbi tanítványok közösen ünnepelték pünkösdöt. Hirtelen hatalmas szél támadt, amely betöltötte az egész házat, ahol összegyűltek. Majd lángnyelvek jelentek meg, melyet szétoszlottak és leszálltak mindegyikükre: megteltek Szentlélekkel. Ezután különféle nyelveken kezdtek el beszélni, ahogy a Lélek adta neki, hogy szóljanak. A Jeruzsálemben tartózkodók meglepve tapasztalták, hogy amit az apostolok mondanak, ki-ki a maga nyelvén megérti. Előállott Szent Péter és prédikálni kezdett. Sokan megértették beszédét, és belőlük alakultak az első keresztény gyülekezetek. Pünkösd tehát az egyház születésnapja is.
A középkorban a Szentlélek eljövetelét megelőző szél zúgását kürtökkel, harsonákkal utánozták.

A lángnyelveket égő kócok jelképezték, melyeket a templom padlásáról eresztettek alá a hívek közé.

 

Népszokások

 

A magyar pünkösdi szokásokban a keresztény szokások keveredtek az ősi, pogány szokásokkal, a már meglévő pogány hagyományokra épültek rá a keresztény elemek, és olvadtak össze egy ünneppé.

A magyar kultúrában több szokás kötődik a pünkösdhöz. Több elemük a kereszténység előtti időkbe nyúlik vissza. Visszavezethető a római floráliákra: a floráliák olyan tavaszt köszöntő ünnepi alkalmak voltak, amikor Flora istennőt, a növényvilág és a virágok (tágabb értelemben a termékenység) istennőjét köszöntötték. Az istennő görög nevén Khlóris, azaz Zöldellő, Viruló.

 

Tavaszköszöntés

Már kora hajnalban az ablakokba, vagy a ház kerítés-lécei közé tűznek zöld ágakat, virágokat (bodzát, pünkösdi rózsát, jázmint) azért, hogy nehogy belecsapjon a házba a villám. Néhol a lányos házakra tettek ki zöld ágakat.

 

Pünkösd szombatja is félig ünnep volt. A múlt században ezen a napon még általános volt hajnalban, a Tiszában való fürdés, hogy elkerülje a fürdőzőt minden betegség. A lányok is megfürödtek ilyenkor a Tiszában. Se menet, se jövet, se fürdés közben egy szót sem szóltak, abban a hitben, hogy így nem fog rajtuk semmiféle rontás.

 

Pünkösdi eső


Májusi eső aranyat ér, de a pünkösdi eső ritkán hoz jót. Tartja a hiedelem

 

Pünkösdi jelképek


Pünkösdi rózsa: pünkösdi rózsát szoktak a mosdóvízbe szórni, hogy egészségesek legyenek. A legények pünkösdi rózsát tettek annak a lánynak az ablakába, akinek udvarolni akartak.


Fehér galamb: a templomban sok helyen a Szentlélek jelképeként fehér galambokat engedtek szabadon.


Zöld ág: nyírfaágat, gyümölcságat, bodzát tettek pünkösdkor a házakra, az istállókra, hogy távol tartsák tőlük az ártó, gonosz szellemeket.

Néhol már ősszel koszorúba font gesztenyét tettek a verembe, hogy pünkösdkor a ház előtt vagy az utcán fogyasszák el.

A Pünkösd hagyományos étele a rántott csirke és az idei liba uborkasalátával. Juhtartó gazdáknál szokásos a pünkösdi bárányból való ételek készítése: báránysült, báránypaprikás. Egyes helyeken édes tésztákat ettek, hogy sárga legyen a kender, a tésztákat friss gyümölccsel - eperrel, cseresznyével - töltötték meg.

Pünkösdi király


A középkor óta ismert szokás, ekkor ügyességi versenyen (tuskócipelés, karikába dobás) kiválasztották a megfelelő legényt, aki később a többieket vezethette, továbbá a pünkösdi király minden lakodalomba, mulatságra, ünnepségre hivatalos volt, a kocsmákban ingyen ihatott, a fogyasztását a közösség fizette ki később. Ez a tisztség egy hétig, de akár egy évig is tartott. Gyakran ez alkalomból avatták fel a legényeket, akik ezentúl udvarolhattak, kocsmázhattak.


Pünkösdi királynéjárás


Eredetileg 4 nagyobb lány (később több) körbevitt a faluban egy ötödiket. Ő a legkisebb, a legszebb. Énekeltek, és jókívánságokat ismételgettek. Megálltak az udvarokon, majd a pünkösdi királyné feje fölé kendőt feszítettek ki, vagy letakarták őt fátyollal. Énekeltek, közben körbejárták a királynét, a végén pedig felemelték, s termékenységvarázsló mondókákat mondtak. Az énekek és a mondókák végén ajándékot kaptak. A Dunántúlon jellemző termékenységvarázslással összekötött szokás később adománygyűjtéssel párosult.

 

Pünkösdölés

Ekkor pünkösdi király és királyné párost a kíséretével jelenítettek meg, de volt, ahol lakodalmi menetet menyasszonnyal és vőlegénnyel. Ez a szokás hasonló a pünkösdi királynéjáráshoz, de ez elsősorban adománygyűjtésre szolgált. A gyerekek, vagy fiatalok csapata énekelve, táncolva végigjárta a falut, s adományt gyűjtött.

 

Törökbasázás, borzakirály, rabjárás

 

Nyugat-Magyarország egyes vidékein voltak jellemzőek pünkösdkor. Egy kisfiút szalmával kitömött nadrágba öltöztettek társai, török basát utánozva. Házról házra kísérték, az udvarokon pedig pálcával ütötték, hogy ugráljon. Pénzt és tojást kaptak cserébe.

A pünkösdi rabjárók szintén fiúk, akik a lábuknál összeláncolva mennek a lányokhoz körbe a faluban, azzal a kéréssel, hogy „Segéljék ezeket a szegény katonarabokat.” Persze, ők is ajándékokkal térnek haza.

A borzajárás során körbekísérnek a falun egy fiút, akin bodzából készített köpeny van. Házról házra járnak.

 

Csíksomlyói búcsú

Az egyik legfontosabb magyar Mária-kegyhely Csíksomlyón található. A csíksomlyói búcsú hagyománya a 15. századból maradt fenn az első írásos emlék, amely beszámol a pünkösdi zarándoklatról. A katolikus hívek pünkösdszombatra érkeztek meg a csíksomlyói kegytemplomhoz, majd mise után felvonultak a két Somlyó-hegy közé. A népszokás ma is élő hagyomány, a csíksomlyói búcsú a magyarság egyetemes találkozóhelyévé nőtte ki magát.

 

Forrás: sulinet.hu., hu.wikipedia.org

máj
13

Péntek 13

Címkék: babona péntek 13 hiedelem | Szerző: Eleison Kyra | 6:40 am

Ki ne izgulna legalább egy kicsit, ha megtudja, hogy mondjuk a vizsgája péntek 13-ára esik. Nem tudni, mitől alakult ki a hiedelem, ám az biztos, hogy már a középkor óta tart. A babonások több szokatlan módszert vethetnek be, hogy elűzzék a szerencsétlenséget.

Nem világos, miért alakult ki az a babona, miszerint balszerencsét jelent, ha 13-a péntekre esik. Valószínűleg még a bibliai időkben alakult ki ez a hiedelem, hiszen Jézussal együtt 13 ember vett részt az utolsó vacsorán. A középkorra már a péntek és a 13-a külön-külön is balszerencsét jelentett.

A pénteki napot a VI. századtól kezdve a boszorkányok vagy a pogányok idejének tartották a keresztény hitterjesztők, ez volt az általuk üldözött ősi vagy nomád istenségek titkos imádásának napja. A 13-as számnak pedig régi megfigyelések rossz tapasztalatait tulajdonítják a kultúrtörténészek.

Dan Brown A da Vinci-kód című regénye hívta fel újra a figyelmet arra a hiedelemre, hogy 1307. október 13-án, pénteken végeztette ki a nagyhatalmú Templomos Lovagokat IV. Fülöp király.

Az angolszász, a német és a dél-európai kultúrákban a legerősebb a félelem, nemcsak a 13-i péntektől, hanem a 13-as számtól is. New Yorkban és más amerikai nagyvárosokban alig találni felhőkarcolót, amelynek lenne 13.-nak hívott emelete, a 12. után ugyanis rögtön a 14.-re lehet menni.

A babonások számára nem volt meglepő, amikor az Apolló 13-nak 13 óra 13 perces fellövési kísérlete a 39-es indítóállványról meghiúsult - 39 ugyanis 3-szor 13.

A különösen babonások a szerencsétlenség elűzésének széles palettájáról válogatnak ezen a napon, például sót dobnak a hátuk mögé a bal vállukon át. Nem szabad létrára mászni, minden baljós gondolatot le kell kopogni egy fán, a sütött kenyér pedig keletlen marad - a babonások szerint legalábbis.

A pszichológusokat és a történészeket is megosztja, hogy mi lehet a magyarázata a péntek 13-a által keltett babonás szokások fennmaradásának, de legtöbben azt vallják: az ember életében olyan sok a rejtélyes veszély vagy a stressz, hogy néha hinni akar abban, hogy az olykor felfoghatatlan és megmagyarázhatatlan jelenségek mögött mégiscsak van valami ok.

Tények péntek 13-áról

1. Az e naptól való rettegés a tudomány egyik legnépszerűbb hiedelme, és még neve is van: paraszkavedekatriafóbia vagy friggatriszkaidekafóbia. Triszkaidekafóbiának azt nevezik, ha valaki a 13-as számtól retteg.

2. Világszerte sok kórházban nincs 13-as számú kórterem, a toronyházakban 13. emelet, sőt, egyes légikikötőkből "kifelejtették" a 13-as beszállókaput is.

3. Franklin D. Roosevelt amerikai elnök egyetlen hónapban sem utazott 13-án, és soha nem adott olyan ebédet vagy vacsorát, amelynek során 13-an ültek volna az asztalnál. Napóleon és egy másik amerikai elnök, Herbert Hoover is triszkaidekafóbiás volt.

4. A világhírű író, Mark Twain egyszer 13. meghívott volt egy díszvacsorára. Egyik barátja figyelmeztette, hogy ne menjen el - és igaza lett; "balszerencsés este volt, csak 12 személynek főztek" - emlékezett később Twain. A babonás párizsiak "bérelhetnek" 14. vendéget az ilyen alkalmakra.

5. Számmisztikusok szerint a 13-as azért balszerencsés, mert a 12-es után következik, márpedig ez utóbbi teljes szám: ennyi hónapja van az évnek, tagja a csillagjegyeknek, isten az Olimposzon, feladata Herkulesnek, törzse Izraelnek, apostola Jézusnak, napja a karácsonynak és 12 egy tucat is.

Más felmérések szerint a nyugati kultúrákban, főleg Amerikában és az angolszász nyelvterületeken az emberek 8-10 százaléka hisz abban, hogy ha egy hónap tizenharmadik napja péntekre esik, az szerencsétlenséget jelent. Ez a világ egyik legismertebb és legelterjedtebb babonája, aminek eredetét a legendák olyan régmúlt eseményekre vezetik vissza, mint Jézus keresztre feszítése, a templomos lovagok rendjének felszámolása, sőt, az özönvíz, vagy a kiűzetés a Paradicsomból.

Valójában a babona messze nem ilyen ősi: a péntek tizenharmadika balszerencsés mivoltáról a legrégebbi írásos említés 1869-ből való, a híres zeneszerző, Gioachino Rossini életrajzából (Rossini egyébként 1868. november 13-án halt meg, ami péntekre esett). Ezelőtt a babona legfeljebb közszájon forgott, de nem volt különösebben elterjedt. A hiedelmekkel, népszokásokkal, babonákkal foglalkozó híres Brewers Dictionary of Phrase and Fable enciklopédia még az 1898-as kiadásában sem emlékezik meg a szerencsétlen péntek tizenharmadikáról; az elátkozott 13-as szám, és a balszerencsés péntek azonban külön-külön szócikket kap benne.

Péntek tizenharmadika legendája a néprajzkutatók szerint valószínűleg két egymástól független babona összeolvadásából jött létre, valamikor a huszadik század elején.

A tizenhármas a legtöbb ősi kultúrában kiemelt szerepet kapott: Kínában és Egyiptomban szerencsés számnak tartották, máshol pedig szerencsétlennek, mert eggyel több, mint a tökéletesség szimbólumának tartott tizenkettes.

A keresztény kultúrkörben az utolsó vacsora bibliai története bélyegezte meg a számot, ahol tizenhárman ültek az asztalnál. Kevésbé ismert, de egy hasonló történet szerepel a viking mitológiában is, ahol Odin és 11 társa tart lakomát, amit a meg nem hívott Loki, a viszály istene tesz tönkre tizenharmadikként, egy mérgezett nyílvesszővel megöli Baldrt, a szépség istenét, ami végül az istenek háborújához, a Ragnarökhöz vezet.

A tizenhármas szám rossz híre a XX. század első felében olyan erős volt, hogy New York felhőkarcolóinak 80 százalékában kihagyták a 13-ast az emeletek számozásából, a szállodákban nem volt 13-as szoba, a kórházakban 13-as kórterem, a színházak nézőterén 13. sor, az utcákon 13-as házszám, néhány repülőgépen 13. sor. Persze Európa sem kivétel: amikor 1965-ben az angol királynő Nyugat-Németországba látogatott, a vágány számát, amelyről a királynő vonata indult volna, 13-ról 12-re cserélték.

Az ókori Rómában (majd később például a középkori Angliában) a péntek volt a kivégzések napja, így szükségszerűen Jézus keresztre feszítése is péntekre esett - innen származhat a szerencsétlenséget hozó pénteki nap babonája. Az európai pogány kultúrákban a hét ötödik napja szent nap volt, amit az isteneknek szán az ember. Ez is magyarázhatja a babona egy részét, miszerint pénteken elkezdeni egy utazást, vagy bármilyen fontos tevékenységet, balszerencsét hoz, hiszen ezt a napot az isteneknek kellett volna áldoznunk.

Az angol „friday" szó a szerelem és a termékenység viking istennőjére, Freyjára utal („Freyja's day"). Egyes történészek szerint a keresztény egyház szándékosan állította be a hívei előtt rivális vallás istennőjét boszorkánynak, Freyja szent napját pedig szerencsétlenséget hozó, elátkozott napnak, boszorkányszombatnak.

A szerencsétlen péntek babonája angolszász területeken a legerősebb. A mai napig tartja magát a legenda a HMS Friday nevű csatahajóról, amivel a haditengerészet azt akarta bebizonyítani, hogy a péntekkel valójában nincs semmi baj. A Péntek nevű vitorlást pénteken bocsátották vízre, a kapitány neve James Friday volt - aztán az első útján elsüllyedt, és a teljes legénység odaveszett. Szép történet, kár hogy egy szó sem igaz belőle, legalábbis a brit királyi hajózási múzeum archívuma szerint sosem létezett ilyen nevű hajó.

Ahogyan az asztrológusok sem magyarázzák meg, pontosan hogyan befolyásolják a csillagok pozíciói a sorsunkat, a péntek 13 babonájában hívőket sem érdekli, miért szerencsétlen a nap, az egyetlen érvük az, hogy a tapasztalat ezt mutatja. De tényleg ezt mutatja?

Az elmúlt pár évtizedben több tanulmány is született, amelyek statisztikai adatokkal próbálták alátámasztani, vagy éppen cáfolni a babona igazát, vicces eredményekkel. Egy holland tanulmány 2008-ban a biztosítótársaságok adatbázisai alapján azt állapította meg, hogy míg egy átlagos pénteken 7800 közlekedési baleset történik, ha az a péntek tizenharmadikára esik, ez a szám 7500-ra csökken.

Egy 1993-as cikk a British Medical Journalből ennek éppen az ellenkezőjét állítja, itt a szerzők a hatodikára és tizenharmadikára eső pénteki napok statisztikáit hasonlították össze, és arra jutottak, hogy 13-án 52 százalékkal több a baleset. A leginkább zavarba ejtő eredményre egy finn pszichiáter, Dr. Simo Nayha jutott 2002-ben. A 1971 és 1997 közötti halálos közúti balesetek statisztikája alapján dolgozott, és azt találta, hogy egy átlagos naphoz képest péntek 13-án a férfiaknak 2, míg a nőknek 63 százalékkal nagyobb az esélyük, hogy közlekedési balesetben meghaljanak.

Abban viszont minden tudományos kutatás szerzője egyetért, hogy az átlagostól eltérő péntek tizenharmadikai adatokról nem a dátum, hanem maga a babona tehet. Ezzel pedig meg lehet magyarázni bármit: ha kevesebb a baleset, az azért van, mert direkt óvatosabbak vagyunk a baljóslatú napon, ha több, az meg azért, mert idegesít a tudat, hogy ma szerencsétlen nap van.

A babona, úgy tűnik, nemcsak az egyéni sorsokat befolyásolhatja, de káros lehet a gazdaságra is. 1978-ban Amerikában készítettek egy felmérést, melynek meglepő eredménye az volt, hogy a 13.-ák akár egymilliárd dolláros veszteséget is okozhatnak. Ezen a napon sokan egyszerűen nem mennek dolgozni, nem váltanak vonat- vagy repülőjegyet, és nem szívesen vásárolnak.

A felmérések szerint a péntek 13 babona az 1980-as években élte a fénykorát, amikor Amerikában a 18 és 24 év közöttiek közel harmada hitt abban, hogy ez a nap balszerencsés (ennek egyik oka az lehetett, hogy ekkoriban élte fénykorát a Péntek 13 horrorfilmek sorozata).

Mára viszont csillapodni látszik a péntek 13-hisztéria, legalábbis a gyakorlat azt mutatja, hogy az emberek nem maradnak otthon a balszerencsétől rettegve.

A Malév kommunikációs vezetője szerint a légitársaság semmilyen változást nem érzékel az utasforgalomban ilyenkor egy átlagos pénteki naphoz képest, és évek óta nem történt olyan sem, hogy egy utas a tizenharmadik sorba kapott jegye miatt reklamált volna. Az amerikai légitársaságokkal ellentétben ugyanis a Malév-flotta összes gépén van 13. sor (az utolsót, amin a 12-est a 14-es követte, egy Boeing 767-est pár éve nyugdíjazták).

A Hunguest Hotels szállodaláncnál is hasonló a vélemény: a tizenharmadikára eső péntekek forgalma nem különbözik egy átlagos pénteki napétól (kivéve februárban, amikor a Valentin-nap miatt kiugróan sokan utaznak el hosszú hétvégére). A magyar szállodákban is jellemző viszont, hogy kihagyják a tizenhármas szobaszámot, leginkább hagyománytiszteletből, ugyanis ahol van 13-as szoba, ott az semennyivel nem mutat kisebb kihasználtságot, mint a többi.

A péntek tizenharmadikát nem lehet megúszni, minden évben legalább egyszer és legfeljebb háromszor összejön. A Gergely-naptárban egyébként egy négyszáz évente ismétlődő mintázatban követik egymást a napok és dátumok párosai, és vagy pechünkre, vagy sem, mindenesetre tény, hogy a több tizenharmadika esik péntekre, mint bármilyen más napra.

Márai Sándor így ír a babonákról, a péntekről, a tizenháromról:

"Nem szabad babonákkal élni. A pénteket, a tizenhármat, a szemmelverést, a számok és jelek vajákos magyarázatát a gnosztikusok hozták világunkba, a korai kereszténység Rómába tóduló, gyülevész és zagyva szekták, szíriaiak és alexandriai csepűrágók, kancsi szövegmagyarázók, habzó szájú és sunyi rajongók.

A fiatal kereszténységnek nem volt még ereje, hogy megverje azokat, akik szemmel vernek, a péntekre ezt mondja: "Egy nap", a tizenháromra: "Egy szám, mint a többi."

A sztoikusok már nem parancsoltak Rómában, a keresztények még nem uralkodtak. Az ember elhagyatva állt szemközt természetével és a természettel. Félt, szűkölt, babonáskodott és varázsolt. Ember vagy, hited van, tudod, hogy rend van a tünemények mögött, felsőbb értelem. Vesd meg a babonákat.

De tudjad azt is, hogy értelmed és hited büszke öntudata nem fegyelmezi és félelmíti a világ titkosabb erőit, melyek születésedtől halálodig lopakodnak és settenkednek körülötted.

A baleset, a számok összejátéka, a nagy számok törvénye, a föld, a lég, a sugarak érthetetlen szándékai és tervei, mindez beláthatatlan. Valamilyen kevés alázatot és remegést azért megőrizhetsz szívedben.

A világ nemcsak fényes és sötét, nem; a világ zavaros is. Nemcsak sugár, fény és hő van; démonok is vannak. (Goethe hitt a démonokban.) A világ nemcsak értelmes és következetes; valahol bujkál a tüneményekben a varázs is.

Nem szabad babonásnak lenned, mert ez nem illik emberhez. De nem szabad teljesen megvetni a babonákat, mert ez emberfölötti, illetlen gőg. Inkább csak szelíd gúnnyal kell bánni babonáinkkal, mint aki mosolyog - de kissé fél is."

(Márai Sándor: Füves könyv. Helikon, 2000. 13. oldal.)

 

Forrás: inforadio.hu, index.hu, eletmod.transindex.ro

ápr
23

Húsvét

Címkék: húsvét vallás hagyomány | Szerző: Eleison Kyra | 10:06 am

Húsvét

A húsvét a keresztények legfontosabb ünnepe, ugyanakkor a tavaszvárás ünnepe is, amelyet március vagy április hónapban (a Hold állásának megfelelően) tartanak. Az eredetileg zsidó ünnep (héberül pészah) az egyiptomi fogságból való szabadulás ünnepe volt.  A Biblia szerint Jézus – nagypénteki keresztre feszítése után – a harmadik napon, vasárnap feltámadt. Helyettes áldozatával megváltotta minden ember bűnét, feltámadásával győzelmet aratott a halál felett. Húsvétkor ér véget a negyvennapos nagyböjti időszak. A húsvét egybeesik a tavaszi napéjegyenlőség idején tartott, a természet újjászületésén örvendő termékenységi ünnepekkel is.
Legismertebb jelképei a bárány, a tojás és a barka.

 

Böjti étkek hagyománya

Hajdanában, Magyarországszerte zöldcsütörtökön vagy nagycsütörtökön valamilyen zöldfőzelék, általában spenót, került az asztalra tojással. Nagypénteken ebédre babot, főtt aszalt szilvát és almát, esetleg aszaltszilva-levest ettek vagy rántottlevest kifőtt tésztával, sóskát, gombát, rántás nélküli krumplilevest, vacsorára tejet, aludttejet, túrót.

 

A húsvéti tojás

A tojás az élet újjászületésének, a termékenységnek legősibb jelképe, piros színe Krisztus kiömlött vérét jelképezi. 
Hazánkban már honfoglalás előtti sírban is találtak festett, karcolt díszű tojást.  A középkorban a nagyhéten felállított Krisztus sírba is helyeztek díszített tojást és a jobbágyok szolgáltatásai között szerepelt a húsvéti tojásadás kötelezettsége is.

A tojásfestés népszokásként elsősorban Kelet-Európában maradt fenn napjainkig. Magyarországon a hímes tojás ajándékozása elsősorban a húsvéti locsolkodáshoz kapcsolódik. A tojást jóslásra is használták: nagypéntek éjjelén feltörték, egy pohár vízbe csurgatták, s formája megmutatta a jövő évi termés milyenségét. Volt, ahol a lányok tojáshéjat tettek a küszöbre húsvét előtti este, hogy megtudják, mi lesz a férjük foglalkozása; ugyanaz , mint az első férfié, aki belép a házba.

 

Barkaág

A másik leggyakoribb húsvéti jelkép a tojás mellett. Éghajlati viszonyaink között a fűzfabarka helyettesíti azokat a pálmaágakat, amelyeket lengetve üdvözölte a nép egykor a Jeruzsálembe bevonuló Jézust. Ennek emlékére szentelik meg a barkát Virágvasárnapon. A megszentelt barkát megőrizték annak védő, gyógyító erőt tulajdonítva.

 

Húsvéti bárány és nyúl

A jelképek sorában különböző állatokat is találunk. Legősibb a  bárány, amelynek eredete ótestamentumi. A zsidók az Úr parancsára egyéves hibátlan bárányt áldoztak, s annak vérével bekenték az ajtófélfát, hogy elkerülje őket az Úr haragja.
A húsvéti bárány mint jelkép éppen úgy kapcsolatba hozható azzal, hogy a bárányok tavasszal jönnek a világra, mint azzal a máig közismert vallási tétellel, miszerint Jézus Krisztus áldozati bárányként halt kereszthalált az emberiség megváltásáért. Ezért nevezik őt a mai napig Isten bárányának.
Az a rituális szerep, amit a húsvéti bárány egykor betöltött, mára kevéssé közismert. Kevés családban fogyasztanak bárányhúsból készült ételt húsvétkor, ugyanakkor  a húsvéti sonka szinte elmaradhatatlan.
A húsvéti ajándékhozó nyúl a polgárosult élet egyéb szokásaival együtt német földről érkezett hazánkba a XIX. században. Eredete ismeretlen. A német kutatók egyszerű tévedésre gyanakszanak, amely szerint a tojáshozó császármadár, a Haselhuhn nevének lerövidülése volna a nyúl jelentésű Hase. Ugyanakkor e szaporaságáról híres állat a természet ébredése idején termékenységi szimbólumként is megjelenhetett.

 

Locsolkodás és egyéb népszokások

A locsolás kapcsolatban áll az emberiséggel csaknem egyidős termékenységkultusszal, valamint a vízzel való meghintés utal a keresztség jelére és tartalmára. Régen vízbevető, vízbehányó hétfőnek nevezték húsvét hétfőjét, utalva a locsolás egykori módjára, mikoris erőszakkal a kúthoz, vályúhoz hurcolták a lányokat, és vödörszám öntötték rájuk a vizet. A szagos vízzel, kölnivel való locsolás és a locslóvers újabb keletű szokás városon és falun egyaránt.

 

Dunántúli a vesszőzés nevű húsvéthétfői szokás, amely azonos értékű a locsolással. A legények vesszőből font korbáccsal csapkodták meg a lányokat, akik szalagot kötöttek rá, és borral kínálták a legényeket. A Felvidéken a lányok korbácsolták meg a legényeket. Hajdan sok helyütt húsvét keddjén a lányok, asszonyok locsolták meg viszonzásképp a férfiakat.

Az Ipoly vidéki népszokás a tojáshajtás. A legények lányos házanként 8-10 tojást szedtek össze. Előre megbeszélt háznál szalonnát kaptak, ott a tojásrántottát elkészítették és megették. A héjat annak a lánynak a háza elé szórták, akire valamilyen oknál fogva haragudtak. Azután indultak el locsolni.

 

Forrás: husvetportal.exrta.hu

ápr
1

Bolondok napja

Honnan ered az áprilisi tréfálkozás szokása?

A népszokás pontos eredetét nem ismerjük. Egyes kutatók szerint lehet a már Plutarchos által is megírt antik hilaria-, illetve az indiai tavaszünnep, vagy kelta ősi szokás maradványa. Bolondok napján egymás megtréfálása régóta szokás Európa-szerte. Angliában minden bolondok napjaként (All Fools Day) emlegetik, Franciaországban és Olaszországban pedig áprilisi halnak (Poison d'Avril, illetve Il Pesce d'April ) nevezik azt, akit megvicceltek.

Más feltételezés szerint a hagyomány onnan ered, hogy régen a francia naptárban az esztendő április 1-jén kezdődött. Ezen a napon a franciák ajándékokkal lepték meg egymást. Amikor IX. Károly király 1564-ben elrendelte, hogy az esztendőnek január 1-jén kell kezdődnie, az ajándékozások időpontja is áttolódott január 1-jére. Eleinte azonban a jó szokás megtartásának érdekében április 1-jén is küldözgettek egymásnak ajándékokat a franciák. Később értékes ajándékok helyett inkább tréfákat küldtek, s végül kialakult az a szokás, hogy a hamis évkezdetet hamiskodással ünnepelték meg.


Anekdota egy korabeli áprilisi tréfáról

Toulouse grófja, XIV. Lajos francia király fia úgy viccelte meg Gramont márkit, hogy mialatt a márki aludt, a gróf cinkosaival kilopatta a ruháit. Minden egyes darabot felfejtettek, és megint összevarrtak, de szűkebbre. Amikor reggel a márki fel akarta húzni a nadrágját, nem fért bele. Riadtan nyúlt a mellénye után, de nem tudta begombolni. Ugyanígy járt a kabátjával. Mindeközben rányitotta az ajtót az egyik cinkostárs és a következőket mondta:
"Az istenért, márki, mi történt önnel? Egészen meg van dagadva!"
A márkiról gyöngyökben hullott a veríték; valóban borzasztó betegség üthetett ki rajta. Orvosért futtattak, az orvos - szintén beavatott - megvizsgálta, receptet írt, és gondterhelten távozott. Ezután szaladtak a recepttel a gyógyszerészhez, az visszaküldte, hogy nem érti... Nem is érthette, mert ez volt ráírva: "Accipe cisalia et dissue purpunctum..." "Végy ollót, és vágd fel a mellényedet..."


Magyarországi néphagyományok

Az április 1-jei tréfálkozásnak Magyarországon is nagy hagyományai vannak. Ezen a napon a felnőttek és a gyerekek egyaránt szerették megtréfálni egymást. Topolyán például a gazda a szomszéd tanyára küldte a kiskanászt szúnyogzsírért. Szokás volt az is, hogy pénzt adtak a gyerekeknek, majd a boltba küldték őket trombitahúrért, esernyőmagért és hegedűbillentyűért.

A beugratottat azután így csúfolták:

"Április bolondja,
Május szamara,
Fölnézett a toronba
Megnézte, hogy hány óra:
Féltizenkettő,
Bolond mind a kettő!"


Április 1-je az indás növények vetőnapja is volt, minden más munka végzésére szerencsétlennek tartották ezt a napot, mert a nép úgy hitte, Júdás ezen a napon akasztotta fel magát.

A szokás mondást is ihletett — áprilist járat valakivel —, amelyről a 17. századi források is szóltak már. Később a felnőttek is ugratták egymást: Gömör megyében például maskarába bújt férfiak ijesztgették a lányokat és asszonyokat. Az áprilisi tréfa nem minden esetben sült el jól. Egy 1891-es adat szerint egy vidéki család öngyilkos lett, mert egyik ismerősük a haditörvényszék nevében írt állevelében adta hírül: katonai szolgálatot teljesítő fiukat halálra ítélték, mert elkopott a cipősarka.

Április elsején sok minden megengedhető, és az ötletes tréfákon nem illik megsértődni. Persze, mindennek van határa, és nem jó, ha a bolondozás durvaságba torkollik. Ám a jól irányzott poénok frissítően hatnak az emberre.

 

Forrás: fszek.hu, sulihalo.hu

 

már
11

Mi vár rád 2011-ben? Nagy éves horoszkóp


A 2011-es esztendő a tettek éve lesz. Már az évkezdet izgalmas változásokat hoz, hiszen a Jupiter január végén belép a Kosba, ami felpörgeti az eseményeket. Az igazi robbanás azonban tavasszal lesz érezhető, amikor az Uránusz is átlép ebbe a jegybe, és a Marssal, majd a Nappal szinte versenyt futnak egymással a teremtésért és a megújulásért. Ez persze heves, és néha nem erőszakmentes történésekhez vezet, de aki képes élni a lehetőségekkel, és a szíve is a helyén van, az jövőre megtalálhatja a számításait. Lépj tehát a tettek mezejére!

 

 KOS (március 21. – április 20.)

Talán mondanunk sem kell, hogy a fent említett konstellációk a Kos-szülötteknek nyújtják a legkézenfekvőbb lehetőségeket. Különösen akkor, ha te a „létrehozó" Kosok közé tartozol,  régóta dédelgetett, legvadabb álmait is megvalósíthatod – igaz nagy harcok és áldozatok árán, de ezt szinte észre sem veszed, annyira felfokozott lázban ég majd. Használd ki az évkezdet lendületét: ha felveszed a tempót, egészen őszig meg sem állsz majd! Akkortájt azonban hajlamos leszel a túlzott idealizmusra, légy óvatos, és lassíts, ha a helyzet úgy kívánja.

 

BIKA (április 21. – május 20.)

A Bikáknak kicsit nehezebb lesz alkalmazkodni az őrült sebességgel zajló dolgokhoz, gyakran túlzottnak érzik az elvárásokat. Nekik a tavasz vége, nyár eleje lesz a kedvezőbb, amikor kicsit belassulnak az események, és könnyebb lesz megfontolt, tervezhető döntéseket hozni. Mindenképpen új helyzeteket, változásokat hoz majd ez az év – fogadd olyan nyitottan, ahogyan csak tudod! Nem lesz időd tanakodni, előfordulhat, hogy mire lépésre szánnád el magad, egy teljesen új helyzet állt elő.

 

IKREK (május 21. – június 21.)

Az Ikrek élvezik majd a pezsgést, felüdülést jelent majd számukra az állóvíz után. Érzékeny idegrendszerüknek azonban néha már sok is lesz a terhelés – különösen április környékén ügyelj arra, hogy ne hajszold túl magad. Augusztusban egy hosszabb pihenőre számíthatsz, használd ki, mert az év vége sok megoldandó helyzetet, érzelmi konfliktust, ugyanakkor komoly anyagi fellendülést tartogat. Kivételesen légy következetes, és fejezd be a megkezdett feladatokat, mert ha kapkodsz, könnyen összezavarodhatsz és kiborulhatsz.

 

RÁK (június 22. – július 22.)

A Rákoknak is hatalmas lehetőségeket hozhat ez az év, de készüljenek fel rá, hogy mindez stresszes lesz. Gyakran érezheted, hogy kíméletlen és rideg a világ körülötted, de ez csak mások hajszoltságának és az erőltetett tempónak köszönhető. Duzzogni semmiképpen sem lesz időd, vagy ha igen - mint általában - semmi értelme nem lesz, tehát elkezdeni is felesleges. Nyár derekán kicsit fellélegezhetsz, de októberig még több hullámban jönnek majd a feladatok – ha kitartasz, és megfelelsz az elvárásoknak, hosszú távon megalapozhatod a jövődet.

 

OROSZLÁN (július 23. – augusztus 22.)

A „királyi" szülöttek is kivehetik oroszlánrészüket az eseményekből: gyakran kell majd bátran és határozottan fellépniük, amikor másokon kitör a pánik. Aki most az élre kerül, és higgadtan képes kezelni a helyzeteket, az sokáig vezető marad. Február közepétől várhatók a kihívások, és szeptemberre érik be igazán erőfeszítéseinek gyümölcse, addig azonban egy perc nyugtod nem lesz. A terhelés nem csak téged, de családodat is nagyon megviselheti – rájuk különösen nagy figyelmet fordíts, mert ez lesz az egyik fő konfliktusforrás az évben.

 

SZŰZ (augusztus 23. – szeptember 22.)

A Szüzek nagy eltökéltséggel állnak a 2011-es feladatok elé, és hihetetlen szorgalmukkal képesek kihasználni a kínálkozó lehetőségeket. A május és a december azonban kritikus időszak lehet – vigyázz testi épségedre és egészségedre! Ebben az évben a szokottnál nagyobb önállóságot vár majd el az élet tőled, gyakran kell kezdeményezned egy-egy helyzetben, és a feladatmegoldó képességedet is tesztelheted. Érzelmileg nem leszel túl stabil, anyagilag viszont annál inkább megalapozhatod a jövődet.

 

MÉRLEG (szeptember 23. – október 22.)

A Mérlegek élvezik majd talán a legkevésbé az esztendő előnyeit-hátrányait, a Szaturnusz ugyanis az ő jegyükben toporog, és ez féken tartja a velük kapcsolatos történéseket. Jóval higgadtabban kezelik majd az eseményeket, mint környezetük, ami látszólag konfliktusokhoz vezet, valójában azonban sokaknak jelent segítséget a zűrzavarban. Ön lesz tehát a „menedék", a tanácsadó, ami – ha közvetve is -, nagy hatással lesz saját sorsára. Ebből a szerepből születnek majd lehetőségek, amelyek, különösen novemberben, komoly fordulatokat hozhatnak.

 

SKORPIÓ (október 23. – november 21.)

A Skorpiók év elején elég tehetetlenül figyelik az eljövendő „forradalmat" – nekik a nyílt harc, a hangoskodás nem kenyerük. Júniusra azonban kitisztul a kép, és akkortájt olyan lehetőségek érkeznek, amelyek neked is testhez állók. A nyár inkább érzelmileg lesz felfokozott - akár egy mindent felforgató szerelmi vihar is elképzelhető -, ősztől azonban megindul a szekér, és sok feladat szakad a nyakadba. Hallgass legendás megérzéseidre, akár a legvadabb sugallatokat tekintve – ebben az évben ez különösen igaz!

 

NYILAS (november 22. – december 21.)

A Nyilasoknak rendkívüli lesz ez az év – főleg február közepétől, amikor egy váratlan lehetőség nagyot lendíthet az életükön. Ugyan sok személyes konfliktus vár majd rád – mondhatni kifejezetten „veszekedős" lesz ez az év -, de összességében gyarapodást és sikereket hoz az esztendő. Különösen júliusban gyűlik meg a bajod a törvénnyel, de kis szerencsével ebből is győztesen kerülsz ki. A családi élete sem lesz zökkenőmentes, októberben érzelmileg mélypont várható, de az anyagi és szakmai sikerek segítenek túllendülni a nehezebb időszakokon.

 

BAK (december 22. – január 20.)

A Bakokra küzdelmes esztendő köszönt 2011-ben, az év rosszul kezdődik, a nehézségek és a terhek egyre csak nőnek, de a március hirtelen fordulatot hoz, és ettől kezdve, ha lassan is, de rendeződnek a dolgok. Olyannyira, hogy őszre több, régóta húzódó probléma megoldást nyer, és év végére az életed szinte minden területén olyan „rend" lesz, amire mindig is vágytál. Ehhez azonban többet kell kockáztatnod, mint amennyit szeretnél, de ha mersz egy kicsit bátrabban lépni, ha teret engedsz az új helyzeteknek, szívós küzdelmed elnyeri jutalmát.

 

VÍZÖNTŐ (január 21. – február 19.)

A Vízöntők eleinte kétkedve fogadják majd a viharos fordulatokat és tőlük szokatlan módon visszahúzódnak. Április elején különösen érzed majd, hogy bizonytalanná válik a helyzet, és – bár számtalan ötleted támad, egészen új nézőpontból kezded látni az életet – egészen augusztusig kell várnod, míg végre beindulnak a dolgok. Akkor azonban hatalmas erővel törnek be lehetőségek az életedbe, és szinte szárnyakat kapsz! Ha sikerül ebben az időszakban megalapoznod terveidet, az hosszú ideig kihat majd életedre.

HALAK (február 20. – március 21.)

A Halaknak minden bátorságukra szükségük lesz ebben az esztendőben. Sokszor lesz úrrá rajtad a kétségbeesés, de tarts ki! Kevés biztos pont marad az életedben, és a sors hatalmas kihívások elé állít: el kell hagynod a „járt utakat a járatlanokért". Ha erre képes leszel, ha nem esel pánikba a döntések előtt, ha időben nyakon ragadod a lehetőségeket, hatalmas változásokat élhetsz meg! Tavasszal és nyár elején megérzéseid felerősödnek, és erős sugallatokat kapsz majd az „égiektől" – hallgass rájuk, megéri!

 

Forrás: pink.hu

már
10

Pénteki babonák

Címkék: babona péntek hiedelem | Szerző: Eleison Kyra | 6:40 am

Pénteki babonák

 

A péntek : Azt tartják róla, hogy szerencsétlen nap. Vajon miért? Talán mert a Megváltót pénteken feszítették keresztre, s a nagypéntek megszületett? Talán mert az egyház is böjtnapnak rendelte? Akár ezért, akár másért, a pénteki nappal kapcsolatban száz és száz babonás hiedelem él az emberekben.

Azt tartják, hogy aki pénteken nevet, az vasárnap sírni fog. Pénteken útnak indulni szerencsétlenség.

Aki pénteken fekszik betegágyba, az többé nem kel fel egészségben.

Pénteken nem jó semmilyen munkába kezdeni, mert nincs rajta áldás.

Pénteken sütött kenyér keletlen marad. Pénteken mosott ruhától kiütést kap az ember.

Aki pénteken fűt be először télvíz idején, annak leég a háza. Ha a kisgyerek pénteki napon kezd el beszélni, az megnémul. Ha az újesztendő péntekkel kezdődik, akkor  terméketlen lesz az év.

A régiek azt tartották, hogy pénteken vásárra sem jó menni, mert károsodással jár.

Általában pénteken csak bajba keveredhetik az ember, azért is jó, ha zsebében egy halpikkelyt hord, az megvédi a péntek szerencsétlenségei ellen.

 

Forrás: sztarokcsakneked.hupont.hu

már
9

Jósjelek és babonák

 

Ajtó
Ha a bejárati ajtó nem befelé, hanem az utcára nyílik, balszerencse sújtja a házat.

A bejárati ajtót mindig úgy csukd be, hogy az ajtó felé fordulsz – soha ne fordíts neki hátat.

Alsószoknya
Ha egy lány alsószoknyája vagy kombinéja kilóg a ruhája alól, akkor az apja jobban szereti, mint az anyja.

 

Asztal
Szerencsétlenséget hoz, ha úgy ülsz egy asztalon, hogy egyik lábad sem ér le a földre.

Ágy
Ha az ágy fejrésze észak felé áll, akkor a rajta alvó rövid életű lesz. Ha azonban dél felé néz az ágy fejrésze, akkor az alvó hosszú ideig fog élni. Ha kelet felé, akkor gazdag lesz az alvó, ha pedig nyugat felé, akkor sokat fog utazni.

 

Betegség
Ha lefekvés előtt megkéred Mátét, Márkot, Lukácsot és Jánost, hogy áldják meg az ágyadat, akkor a gonosz szellemek távol maradnak, te pedig egészséges leszel.

 

Egy régi szokás szerint, ha valaki nagyon betegen fekszik az ágyában, meg kell gyújtani egy cipőbe állított gyertyát, és minden más fényforrást ki kell oltani a közelben. Ezután a betegség nevét le kell írni egy papírlapra, a papírt el kell égetni a gyertya lángjával, és eközben háromszor el kell ismételni a következő varázsigét.


„Menj innen, halál! Menj innen, halál!
Gyertya lángja, adj új életet!”
Ezután a gyertyát kézzel el kell oltani.


Bérlés
Balszerencsét hoz, ha bérleti vagy egyéb típusú szerződést április, július vagy november folyamán írnak alá.

Bokor
Ha a ruhád séta közben beakad egy bokor vagy egy rózsabokor ágába, akkor szerencse fog érni, mégpedig részben anyagi nyereség formájában.

 

Bor
Ha véletlenül kiöntöd a bort, akkor szerencsés leszel.


Ha elejtesz egy pohár bort, és a pohár széttörik, akkor a házasságod boldog lesz, és a szeretet nem fog elmúlni belőle.

Bors
Szerencsétlen előjel, ha valaki kiönti a borsot.

Cipő
Szerencsétlenséget hoz, ha a bal cipőt a jobb előtt veszed fel, az pedig még szerencsétlenebb, ha a két cipőt felcseréled, és a jobbat húzod a bal lábadra, vagy a balt a jobb lábadra.

Új cipőt soha nem szabad az asztalon hagyni, mert különben balszerencse fogja sújtani a házat.

Ha nem adsz egy szegény embernek életedben legalább egyszer új cipőt, akkor a következő világban mezítláb fogsz járni.

Cipőfűző
Ha mindig kioldódik a cipőfűződ, akkor biztos lehetsz abban, hogy szerencsés levelet vagy hírt fogsz kapni nemsokára.

 

Forrás: /sztarokcsakneked.hupont.hu

már
5

A szerelem kövei

A drágakövek és féldrágakövek nem véletlenül nem mennek ki soha a divatból. Szépségük, kisugárzásuk következtében a szerelmi csatározások fontos fegyverei és fontos "lelki gyógyszerek". Ha ezeket viseljük, nem árt, ha tisztában vagyunk jelentésükkel. Ha ajándékozni akarunk egy drágaköves ékszert, jó, ha tudjuk ajándékunk hatását. Az Ajándék tehát nem csak anyagi helyzetünket mutatja, hanem vágyainkat is kifejezi. Ha pedig viselünk valamilyen követ, úgy megmutatjuk saját személyiségünket.

 

Achát
A szerelmi csatákban kiváló védelem. Lecsendesíti viselője zavaró indulatait. Hatása vágyfokozó. Pora növeli a férfierőt, és a nő bőrét szerelmet keltővé teszi. Ha a követ borba áztatjuk (elsősorban vörösborba) az ital átveszi annak hatását. A forró esték előtti gyertyafényes vacsorán ilyen italt kínálni biztos siker!                                                                   

 

Akvamarin
Harmóniát hoz a házaséletbe, és megőrzi a hűséget. Ideális ajándék tehát nászajándékba, vagy házassági évfordulóra. Jelzi a győztes szerelem tartósságát, azt jelenti: "még sokáig lángol a tűz". A kő segíti a felmerülő házassági problémák megoldását.

 

Ametiszt
Ha hajlamos vagy gyorsan szerelembe esni és szerelmes kábulatban ostobaságokat elkövetni, akkor ez a te köved. Megóv a szerelmes botlásoktól, támogatja a kapcsolatok szellemi értékeit. A józanság szimbóluma. A félénkség ellen is hatásos, de Hölgyek óvatosan hordják, hidegséget, frigiditást is hozhat a kapcsolatba!                                                                    

 

Borostyánkő
A múlt indulatainak hatására utal, a régi kapcsolatot támogatja. Ha vissza akarod hódítani régi kedvesedet, ajándékozz neki borostyánkő ékszert. Ez a kő megóv a nemi betegségektől és a szerelmi varázslatokat is kivédi. Ha a borostyánkőben valamilyen kis állat is van, úgy annak a tulajdonságait is átadja viselőjének!

 

Gránát
Erőssé és vidámmá teszi a szívet, segít dönteni. Immunrendszerünket is erősíti. A szerelmi kötéseket, rontásokat és a szerelmi mérgeket semlegesíti. Jó és érzékeny jelző, mivel ha ártó szándékkal találkozik, úgy fénye elhalványul.                                     

 

 

Gyémánt
Hosszú életet és tartós kapcsolatot ígér. A viszályokat elcsendesíti. Az ártatlanság védelmezője - főleg, ha balkézben tartják. A vér "nem forr fel tőle, nyugalom szállja meg azt, aki viseli.

 

Igazgyöngy
Pora növeli a férfierőt és csökkenti a nők szerelmi lázát (így segíti a hűséget). Ha a viselőjének érzelmei elbizonytalanodnak, az igazgyöngy zavarossá válik. Ezért mondják a kagylóból nyert gyöngyöt "igaznak".                                                                               

 

Hiacint
Jelzi, hogy még hideg a szív, ki kell várni a megfelelő időt a szerelemhez. A harmadik ujjon hordva - gyűrűbe foglalva - boldog szerelemhez segít, melyben ugyan kevés a változatosság, de legalább biztonságos.

 

Korall
A vér és a szerelem kapcsolatára utal, de távol tartja a fenyegető álmokat és a szerelemből származó betegségeket. A termékenységet segíti, így az idősebb hölgyek teherbe esési valószínűsége megnő attól, ha korall nyakéket hordanak.

 

Opál
Viselője előre sejtheti szerelmi sorsát. A remény szimbóluma, de a reménykedés még nem jelent beteljesedést. A gondatlanra szerencsétlenséget is hozhat. Véd a gonosz pillantásoktól, különösen a fehér opál nagyon tiszta erejű.

 

Rubin
A szerelmi elégedettség jele. A szívhez közel hordva az érzelmeket serkenti, a szívfájdalmakat mulasztja. Viselőjét szerelmi győzelemhez segítheti, de megvédi a sátán csapdáitól.        

 

 

Smaragd
A szüzesség védelmezője és jelzője - ami viszont támadásra ingerelheti a vadászó hajlamú másik neműeket. Harmóniát és nyíltságot hoz a kapcsolatba. A smaragd zöldje a szülőföldet is jelképezi. Aki smaragdot hord, hazavágyódik.

 

Topáz
Szerelmi csalódásokra ajánlott. Búcsúajándéknak ideális. Megnyugtatja a lelket, az értelem uralmát támogatja. Különösen nyakban viselve fejti ki jótékony hatását.           

 

Türkiz
Véd az elhamarkodott cselekedetektől, a vágyaknak a józan ész feletti győzelmétől. Fiatal asszonyoknak kielégülést hoz.

 

Zafír
Sugarai a szívet megbékítik, a szerelmi bölcsességet jelzik. A női erkölcs védelmezője. Idősebb férfiak segítője a szerelemben és a vágy felgyújtója. Ha színe fakulni kezd, a viselője hűtlen.     

 

 

Forrás: ufi-pufi.gportal.hu

feb
27

Esküvői babonák IV.

Címkék: babona esküvő | Szerző: Eleison Kyra | 10:50 pm

Esküvői babonák

 

Állítólag nem csak az hoz balszerencsét, ha a vőlegény idő előtt meglátja menyasszonyát a ceremónia alatt viselendő ruhában, hanem már az is, ha a menyasszony teljes esküvői öltözékben megpillantja saját magát egy tükörben. Ezen okból kifolyólag, mielőtt a tükörbe nézne, ajánlatos levennie egy ruhadarabot, vagy valamelyik esküvői kiegészítőt.

A babonás menyasszonyok feltétlenül tartsanak maguknál a nagy napon egy kis sót a zsebben, vagy a táskában, hogy kiküszöböljenek minden fajta balszerencsét.

Az előbbiekben említett célt szolgálja az is, ha a vőlegény egy miniatűr szerencsepatkót hordoz magával.

Boldog, gondtalan házas életről árulkodik, ha a házasságkötés napján hét ágra süt a Nap, ha a pár szivárványt lát, fekete macskát, vagy éppen egy kéményseprőbe ütközik.

Problémás házas életnek néznek elébe azok a szerelmesek, akik a jeles napon malacot, nyulat, gyíkot, vagy felnyitott sírt pillantanak meg.

Utódlás szempontjából nem lesz gyümölcsöző a szerelmesek házassága, ha a ceremónia napján véletlenül egy apáca vagy egy magányos pap keresztezné útjukat.

A felsorolt hiedelmek és hagyományok egy része igen értelmetlennek, különösnek, vagy furcsának tűnhet a XXI. századi házasodók előtt. Egy-egy rég feledésbe merült szokás felelevenítése pedig akár még fel is dobhatja is a násznép néha közönyös, feszengős hangulatát, és bizonyosan a párnak is - ha lehet - még emlékezetesebbé teszi a nagy eseményt.


Forrás: Nászéjszaka.hu

 

feb
26

Esküvői babonák

 

A menyecsketánc alkalmával a friss házasok új, közös életének jelképes anyagi támogatása veszi kezdetét. Amikor éjfelet üt az óra, a vőfély egy fakanállal kongatni kezd egy fazekat, és fennhangon kiabálja, hogy a menyasszony eladó, vagyis szabad a tánc. Kötelező jelleggel minden férfinak, aki a menyasszonnyal kíván táncolni, pénzt kell dobnia egy kalapba, ami a későbbiekben természetesen a fiatalok kezébe kerül. Ha elfogytak a jelentkezők, a vőlegény következik, aki egész pénztárcáját a kalapba dobja, majd felkapja újdonsült asszonyát és elszalad vele.
 

A menyasszony rablás során a násznép egy vállalkozó szellemű tagja fogja a nőt - vagyis menyasszonyt - és viszi, például, egy közeli kis kocsmába. A jövendőbeli férj feladata megtalálni élete választottját, és igyekeznie kell, mert ha nem jár sikerrel, sajnos nem érdemes arra, hogy a rabul ejtett hölggyel élje le életét.

Bevált és még a mai fiatalok körében is elfogadott szokás menyasszonyt, még ha kicsit túlsúlyos is, ölbe kapni és átemelni az új, illetve még törlesztésre váró lakás küszöbén. Ez a hősies tett a hiedelmek szerint azért fontos, mert a fiatal házasok ezzel tudják becsapni a küszöb alatt lapuló gonosz démonokat, akik csak arra várnak, hogy megátkozzák a szerelmesek új, közös életét. Ha a leány lába nem érinti a földet, a szellemek megtévednek, és azt hiszik, hogy csak egy személy lépett a házba. A vőlegény ezzel a gesztussal védi meg kedvesét és házasságuk törékeny jövőjét.

Tradíció ide vagy oda, vannak szokások, melyek betartása csak és kizárólag kellemetlenségekkel jár, ilyen például, a lakás feldúlása. Az igen értelmetlennek tűnő hagyomány lényege abban áll, hogy az esküvő után meghívott vendégek hatalmas rendetlenséget csinálnak a lakásban és barikádokat állítanak fel. Az újdonsült férj és feleség feladata visszaállítani az eredeti állapotokat, ezzel jelképezve, hogy az élet minden megpróbáltatását együtt, közös erővel fogják majd megoldani.
Annak érdekében, hogy a szerelmeseket fiú gyermekkel áldja meg az ég, a menyasszony ölébe a lagzi alatt egy kisfiút ültetnek. A kínaiak még a nászágyba is befektetik a gyermeket, hogy garantált legyen a siker.

A templomból távozó házaspár előtt a násznép sorfalat képez, hogy ezzel megnehezítse a zökkenőmentes továbbjutást. A fiatalok a sorfal áttörésével mutatják, hogy szándékukban áll a későbbiekben együtt legyőzni a felmerülő akadályokat.
 

Az oroszok azt vallják, hogy ha egy férfi és egy nő májusban kelnek egybe, házasságuk boldogtalan lesz. Jó ember nem házasodik májusban - tartja az általuk jól ismert mondás. A májusban történő bármiféle kezdeményezések eleve bukásra vannak ítélve. A hiedelem abból fakadhat, hogy „május" szó orosz hangzása nagyon hasonlít a „mayatsa" szóéhoz, melynek jelentése ínség, szenvedés. Egy akácillatú, májusi esküvő pedig igazán álomba illő lehet, de természetesen csak azoknak, akik nem hisznek az orosz babonában.

foly. köv…..

 

Forrás: Nászéjszaka.hu

 

feb
25

Esküvői babonák

 

A koszorúslányokat illetően igen eltérőek a hiedelmek. Az egyik verzió szerint, ha sok szép lány veszi körül a menyasszonyt, a gonosz szellemek megtévednek, és nem ismerik fel a szóban forgó hölgyet. A lányok funkciója többek között az, hogy elsőként lépjenek a templomba és onnan is kiűzzék a menyasszonyra leselkedő démonokat. Sokan hittek abban, hogy a környékbeli lányoknak az esküvőn lehetőségük nyílik arra, hogy a közeljövőben ők is elkeljenek, az egyforma ruha viseletére pedig azért volt szükség, hogy egyenlő esélyekkel induljanak. A ruhák gondos kiválasztása két kávézgatás közepette és a koszorúslány szereppel járó együttes készülődés, szépítkezés, mindenképp új színt visz a legjobb barátnők életébe.

A gyűrű bezáruló kör formája végett a körforgást, az állandóan megújuló életet jelképezi. A jegygyűrű ezen kívül eredetileg az ellenségekkel és a rossz szellemekkel szemben nyújtott védelmet. Balszerencsét hozhat, ha a jegygyűrű lekerül ujjadról, másnak felpróbálnia pedig egyenesen tilos.

Már az ókoriak is jelentőséget tulajdonítottak az esküvői tortának, amit akkoriban a menyasszony fején törtek össze, és ez a mozzanat a termékenységet hivatott szimbolizálni. A hiedelmek szerint, minél díszesebb és nagyobb a tora, annál több gyermekkel kell számolnia a friss házaspárnak. Menyasszony és vőlegény - összetartozásukat és egységüket jelképezve - együtt vágja fel a tortát, és az lesz a házban az úr, akinek a keze feljebb van a szeletelés közben. Ha a szerelmesek egymást is megetetik az édes falatokkal, épp olyan édesek és boldogok lesznek házas éveik is.

A szinglik sem maradhatnak ki a jóból, csak haza kell vinniük egy darabot a tortából, mert párnájuk alá kell helyezve az éjszaka során meg fogják álmodni jövőbeli férjüket.

Az ifjú házasoknak a torta mellett valamelyest kellemetlenebb falatokkal is meg kell birkózniuk, annak érdekében, hogy a későbbiekben soha ne kelljen ínséges időket átvészelniük, viszont a házas élet sójából se legyen hiányuk. Azzal, hogy mindketten esznek egy-egy falatot a kenyérből és a sóból elfogadják, hogy ezentúl osztozniuk kell egymással mindenben, jóban, rosszban egyaránt.

A zsidó hagyományokat követve az esküvő után a vőlegény a jobb lábával darabjaira zúz egy földre helyezett üvegpoharat, ezzel emlékezik meg Jeruzsálem elfoglalásáról, a jeruzsálemi templom lerombolásáról és kifosztásáról, és a zsidóság sanyarú helyzetéről. A hiedelmek szerint, a házasság addig lesz gondtalan, amíg az összetört pohár a szilánkokból ismét össze nem áll.

A germánok úgy tartották, hogy cserepet vagy porcelánt törni legalább olyan fontos, mint üvegpoharat. A törékeny tárgyakat a menyasszonynak és a vőlegénynek kell a lehető legnagyobb csörömpöléssel megsemmisítenie, hogy elűzzék a gonosz szellemeket és bebiztosítsák házas életük zavartalan, boldog jövőjét. A rossz szellemek megijednek a kellemetlen zajtól - a násznéppel egyetemben. Az összetört darabokat a nagy törés-zúzás után az ifjú párnak együtt kell feltakarítania, ezzel jelezve, hogy minden helyzetben összetartoznak és számíthatnak egymásra.

A főleg Amerikában jellemző autókra kötött üdítős-, sörös - és konzervdobozok szintén füleket nem kímélő zajt csapnak és a megátalkodott démonok mindenkori elijesztésére szolgálnak.

A koszorúslányok rózsaszirommal szórják tele az oltárhoz vezető utat, hogy elegyengessék a házas lét viharos, göröngyös útjait. A rózsaszirmok a termékenységet is szimbolizálják.

Az Ázsiából eredő ősi hagyományokat követve a násznép egy nagy adag rizst zúdít az újdonsült házasok fejére a ceremónia után. A rizsszórás szintén a termékenység jelképe, ezen kívül a jólétet és a gazdagságot is szimbolizálja.

Igen érdekes és manapság kevesek által követett szokás fatörzzsel eltorlaszolni a templomhoz vezető utat. A fát elvileg a templomba tartó szerelmes fiataloknak kell elfűrészelni - a szokás azt szimbolizálja, hogy a pár a későbbiekben is sikeresen leküzd minden akadályt.

 

folyt. köv.....

 

Forrás: Nászéjszaka.hu

 

feb
23

Esküvői babonák

 

Az esküvői ceremóniát és hercehurcákat is rengeteg hiedelem övezi, ezek viszont már olyannyira beleolvadtak mindennapi életünkbe, hogy még az ízig-vérig földhöz ragadt okosok sem tudják őket kiküszöbölni. Az esküvői ceremónia bizonyos mozzanatainak alapját általában a régi idők babonái képezik, és a házasulandó pár többnyire szorgalmasan követi is a forgatókönyvet, akár hisznek a babonákban, akár nem.

A menyasszonyi ruha nem véletlenül fehér színű! A hagyomány az ókorból eredeztethető, a fehér szín a lány tisztaságát, érintetlenségét jelképezte. Igaz ma már akadnak olyan menyasszonyok, akik más színt választanak, de legtöbben még mindig ragaszkodnak az elegáns, fehér viselethez, bár általában már nem a dolog szimbolikája miatt.

Az is ritka manapság, hogy valaki saját maga varrja meg a ruhát, amelyet majd élete legemlékezetesebb napján visel. Ennek oka valószínűleg nem az, hogy ez a rendkívül időigényes tevékenység a hiedelmek szerint szomorúságot és bánatot hoz, sőt mi több, a menyasszony annyi könnycseppet fog elhullatni, amennyi öltéssel a ruhadarabot készítette. A XXI. századi modern nők tényleg sokat bosszankodnának és talán néha-néha még sírásra is adnák a fejüket, ha maguknak kellene elkészíteniük ruhájukat a nagy alkalomra, de a hiedelmeknek ebben nincs sok szerepe.

A vékonyka fátyol igen jelentős szerepet tölt be a menyasszony boldogulását illetően. Először is akkora ereje van, hogy képes megvédeni a nőt a gonosz szellemektől és a szemmel veréstől - legalábbis a germán hiedelem szerint. Ezen kívül még a lány ártatlanságát is jelképezi, és bukásra ítélheti házasságát, ha az esküvő előtt a hajára helyezi. Ha netán valaki más kezébe kerülne a mágikus fátyol, és az illető bátorkodna azt felpróbálni, ő fogja majd elcsábítani a naiv vőlegényt. A fátylat egyedül az édesapa tűzheti a lány hajába és csak a vőlegény hajthatja fel, amikor is a nő a férfi oltalmába kerül és biztonságban tudhatja magát.

Mikor menyasszonyi cipőbe az esküvő előtt pénzérmét helyeznek, lehet, hogy kényelmetlen perceket okoznak az arának, de megéri a kellemetlenséget, mert állítólag így lehet biztosítani a hosszantartó anyagi jólétet. A cipő talpára alkoholos filctollal (az eszköz nyilván új színt visz a régi szokásba) rá kell írni a hajadon barátnők nevét, mert az lesz a következő menyasszony, akinek a neve még a lagzi után is kivehető az elnyűtt cipőtalpon.

A rozmaring a házastársak egymáshoz való örök hűségét szimbolizálja. Az esküvőn a virágot mindketten viselik, a menyasszony koszorújában, a vőlegény pedig zakójára tűzve, hogy soha ne tévedjenek rossz útra a hosszú házas évek során.

A menyasszony csokra a boldogságot szimbolizálja. A csokrot a vőlegény rendeli meg választottja számára, és mivel kettőjük boldogságáról van szó, ő is kitűz ruhájára egy szálat. Miután egybekeltek a szerelmesek, a menyasszony hátat fordít a vendégseregnek és eldobja a csokrot. Ilyenkor következik a hajadon lányok pankrációja, ugyanis az készülhet a következő esküvőre, aki megkaparintja a csokrot.

A fiatalemberek hasonló helyzetbe kerülnek, amikor a harisnyakötő megszerzéséért folyik a küzdelem: A ceremónia után a vőlegény a násznép szeme láttára veszi le élete választottjának harisnyakötőjét, majd a férfiak közé dobja. Az lesz a következő vőlegény, aki elég ügyes ahhoz, hogy az apró ruhadarabot elkapja.

Az angolszász hagyományok szerint kötelező az esküvő alkalmával valami régi, új, kék és kölcsönbe kapott ruhadarab viselete. A „régi" egyértelműen a boldog hajadon éveket szimbolizálja, az „új" pedig azt, hogy az egybekelést követően egy új szakasz veszi kezdetét a lány életében. A „kék" (általában harisnyakötő) a menyasszony örök hűségének jelképe. A kölcsön kapott szerzemény pedig a szerelmet szimbolizálja.

 

folyt. köv.

 

Forrás: Nászéjszaka.hu

 

feb
19

Ha már megvan a férjjelölt

Néhány bűbájos lakodalmi hiedelem, hogy a házasság után se legyen okunk panaszkodni:

Ha a feleség az esküvői szertartás alatt a vőlegény lábára lép, vagy ő jön ki előbb a templomból, ő hordja majd a nadrágot is, vagyis mindenben az ő akarata érvényesül.

Ha a feleség fekete tyúkot etet a férjével, az minden szavát elhiszi. Valljuk be, ez nem hangzik rosszul.

Ha mosás után jó idő van, akkor a feleség biztos lehet a férje hűségében, ha meg rossz, nehezen száradnak a ruhák.

 

Forrás: nlcafe.hu

feb
18

Szerelmi boszorkánykonyha

A bájos és ártatlan férjjósló babonáknál sokkal hátborzongatóbbak a szerelmi varázslatok, melyek célja „megfogni” és megtartani a kiszemelt férfit, vagy esetleg megrontani, ha netán rossz fát tett volna a tűzre. Az emberek általában a helyi vajákos asszonyhoz fordultak segítségért, aki boszorkány hírében állt. Persze bizonyos, hogy a babonák szájról szájra is terjedtek az asszonyok, lányok között, akik gyakran otthon is kísérleteztek szerelmi varázslattal. Persze szigorúan titokban, hiszen az egyház hevesen tiltakozott mindenféle boszorkánysággal ellen, na meg egyik hölgy sem szeretett volna gonosz pletykába keveredni, miszerint csak varázslattal tud csábítani.

Néhány jellegzetes férfifogó hiedelem:

Sok szerelmi babona szól arról, hogy valamilyen különleges étellel kell megetetni a kiszemelt férfit. Például tiszta fekete kakast vagy tyúkot kell neki feltálalni, és a hatás garantált.

Sokkal bizarrabb, mikor a lány a célja elérése érdekében valami jóval személyesebbet süt bele az ételbe, például a saját nyálát, hajszálát, körmét összemorzsolva, esetleg menstruációs vérének néhány cseppjét…

Bár fárasztóbb, de sokkal ízlésesebb, ha a lány kilenc kútról hozott vízzel itatja meg a szeretett férfit, aki így hamarosan feleségül veszi, és mindig szeretni fogja. Bár ilyen egyszerű lenne a dolog – gondolják ilyenkor a kételkedők.

Egy másik hiedelem szerint az is hatásos lehet, ha a lány belevarrja a legény ruhájába a saját hajszálát, esetleg beleejt a zsebébe egy kis tükröt, melybe előzőleg belenézett.

Ha a férfi lábnyomát három nyomon felszedik (például hóból, sárból), és a küszöb alá ássák, állítólag menthetetlenül odaszokik.


Szerelemi rontással azt a férfit büntették így, aki szerelmi bánatot okozott, például félrelépett, vagy eleve mást választott. A rontás a hiedelem szerint valamilyen betegséggel vagy akár halállal járt.

 

Forrás: nlcafe.hu

 

feb
16

Szerelemi babonák

Címkék: babona szerelem jóslás | Szerző: Eleison Kyra | 11:05 pm

Szerelmi babonák

 

Bár a szingliséget új keletű jelenségnek tartják, azért a régi időkben is előfordult, hogy egy fiatal lány sokáig pártában maradt, netán hiába sóvárgott a kiszemelt férfiember után, az rá se hederített. Amikor a racionális megoldások már nem segítettek, a hölgyek gyakran valami máshoz fordultak. A szerelmi babonák, férjjóslások, varázslatok mind-mind a népi hiedelemvilág eszköztárának kellékei.

 

Néhány férjjósló praktika:

Hosszú a listája azon hiedelmeknek, melyek valamit tiltanak a hajadonnak, azzal fenyegetve, hogy soha nem megy férjhez. Például: nem szabad naplemente után szemetet kivinnie, az asztal sarkára ülnie, merőkanálból vagy a lábosból ennie, sőt még férfiaknak tüzet adnia is tilos. Állítólag az is jelentősen csökkenti az esélyeit, ha hagyja magát körbesöpörni.

Talán mindenki hallott már arról, hogy tükröt törni elvileg szerencsétlenséget jelent. Ha azonban hajadon töri el, ahány darabra esik, annyi év múlva megy férjhez.

A lányok Luca napján neveket írtak papírdarabokra, és húztak közülük, hogy megtudják, milyen keresztnevű lesz a férjük. András napján pedig a hasonló cédulákat 13 gombócba gyúrták, feltették főni, és amelyik először feljött a víz tetejére, az lett a „nyertes” név. (Állítólag ezt a praktikát még manapság is szívesen kipróbálják, alkalmazzák a lányok.)

Ha szilveszteréjszaka megszámol a lány kilenc karót, amilyen a kilencedik, olyan lesz a férje: vastag, vékony, öreg, sudár…

András napján a lányok egész nap böjtöltek, aztán ellopták apjuk gatyamadzagját, éjszakára a derekukra kötötték, és állítólag megálmodták, hogy fogják hívni a férjüket.

 

Forrás: nlcafe.hu

feb
13

Bálint nap

Címkék: valentin nap bálint nap | Szerző: Eleison Kyra | 11:32 pm

Bálint nap

 

Szent Bálint napján (február 14-én) tartják főleg az angolszász országokban a Bálint-nap (angolul Valentine's Day) ünnepét, amely Magyarországon az angol név közvetlen átvétele miatt sokak számára mint Valentin-nap vált ismertté és az utóbbi másfél évtizedben népszerűvé. Ezen az ünnepen (amelynek vallási eredete az idegen elnevezés elterjedése miatt Magyarországon elhomályosult) a szerelmesek megajándékozzák szerelmüket.

 

A szokás eredete, hogy Szent Bálint, Terni (akkori nevén Interamna) püspöke a 14. században a jegyesek és fiatal házasok védőszentjévé vált Angliában és Franciaországban. Ennek a szentről elterjedt egyik történet képezte az alapját. Eszerint mielőtt keresztény hite miatt II. Claudius császár idején kivégezték, Bálint a hite erejével a börtönőre vak leányának visszaadta a látását. Mielőtt – a hagyomány szerint – február 14-én kivégezték, búcsúüzenetet küldött a lánynak, amelyet így írt alá: „A Te Bálintod.” Ez a Bálint-napi üzenetküldés eredetének leggyakoribb magyarázata. A legenda szerint a püspök a szerelmeseket a keresztény szokások szerint megeskette egymással, köztük katonákat is, akiknek az akkori császári parancsok értelmében nem lett volna szabad házasságra lépni. A friss házaspárokat megajándékozta kertje virágaival. A hagyomány úgy tartja, hogy ezek a házasságok jó csillag alatt születtek.

 

A vallásos, az egyházi liturgiában gyökerező eredete ennek az ünnepnek Jézusnak, mint égi vőlegénynek a megérkezése az égi esküvőre. A római-katolikus naptárnak (Calendarium_Romanum_Generale) az 1970-es évi reformjakor e szent és emléknapja az előírt egyházi liturgiából eltűnt, hogy helyet adjon a történelmileg bizonyítható szaloniki születésű szent testvérpár, Konstantin-Cirill (+ Róma, 869.február 14.) és Szent Metód liturgikus ünnepének.

Franciaországban és Angliában a középkorban azt gondolták, hogy február 14-én kezdődik a madarak párosodási szezonja, mindez tovább erősítette az ünnep romantikus vonásait. Az angolszász területen e nap népszerűsége Geoffrey Chaucer, angol költőnek a „Madarak parlamentje” című költeményére nyúlik vissza. Ez 1383-ban feltehetően II. Richard király udvarában megtartott Valentin ünnepségekre készült. A mű szerint a madarak épp ezen az ünnepnapon Triász, a természet istennője köré gyűlnek, hogy így mindegyikük egy társra találjon.

A legrégebbi ismert Valentin-napi üdvözlet egyébként írásban Károly orléans-i hercegtől maradt fenn: a londoni Tower börtönből feleségének írt levele 1415-ből származik. A levél egy kéziratgyűjtemény részét képezi, a kollekciót a londoni British Library őrzi.

Nagy-Britanniában a XVII. században vált rendkívül népszerűvé a Bálint-nap. Az amerikaiak az 1700-as évektől kezdték a kézírásos „valentine”-eket írni, az első tömegszériában készült lapok viszont az 1840-es években jelentek meg, Esther A. Howland jóvoltából.

Jelenleg körülbelül egymilliárd ilyen képeslapot, üdvözletet juttatnak el egymáshoz a szerelmesek, akiknek az ünnepévé alakult fokozatosan a Valentin-nap. (Ezzel a 2,6 milliárdos forgalmú karácsony mögött a második helyen áll ez az ünnep.) 

Ennek a napnak a népszerűsége a virágkereskedésnek és különösen az ezt szolgáló reklámoknak köszönhetően megnövekedett.

 


Forrás: wikipedia.org, hvg.hu

 

feb
12

Évszázados magyar babonák

Ha elszakad vagy pecsétes lesz a ruhád, és ezt csak otthon veszed észre, biztos lehetsz benne, hogy nagy baj elől menekültél meg.


Ha esküvői menettel találkozol, szerencsés leszel a szerelemben.

Ha kiömlik a víz, aki felé folyik, annál gyermekáldás várható.

Ha a szekrény ajtaja magától nyílik ki, pénzügyi veszteség ér.

Ha a bútor recseg, családi bajok várhatóak.

Ha az ajtó magától kinyílik, váratlan vendég érkezik, ha magától becsukódik, a baj elkerüli a házat és annak lakóit.

Ha eltörik egy tükör, ahány darabra tört, annyi évig nem mész férjhez, vagy annyi héten át kísér balszerencse.

Ha visszafordulsz az ajtóból, otthon hagyod a szerencséd, de ha néhány másodpercre leülsz egy székre, ezzel elűzöd az átkot.

Ha kéményseprővel találkozol, minden a terveid szerint alakul majd.

Ha először a bal cipődet veszed fel, nem jársz szerencsével.

Ha fordítva veszed fel a ruhádat, mázlid lesz, vagy pénzt fogsz kapni.

Ha zsebkendőt adsz ajándékba, haragot jelent.

Ha ollót ajándékozol, elvágod vele a barátságot.

Gyógyszert sosem szabad megköszönni, mert különben nem hat.

Ha a só kiömlik, veszekedés várható.

Ha az ajándék virág papírjában tű marad, vége a barátságnak.

Ha leesik a kés, acsarkodás várható, ha beleáll a padlóba, még nagyobb problémára számíthatsz.

Ha zajos társaságban mindenki egyszerre hallgat el, azt mondják, egy angyal repült át a szobán.

 

Forrás: batarozi.extra.hu

 

feb
11

Kövek mágiája

Címkék: babona kövek hiedelem | Szerző: Eleison Kyra | 3:12 pm

Kövek mágiája


A néphit szerint a kövek, amíg érintetlenül a földben hevernek, növekednek, tehát élnek. Minél tovább maradnak a helyükön, annál több energiát vesznek fel magukba a földből, és egyre nagyobb lesz gyógyító erejük. Ezért aztán a betegségektől úgy próbáltak megszabadulni, hogy a beteg testrészt kővel megdörzsölték, a követ pedig visszatették a helyére. Azt hitték, hogy a kő magába zárja a rosszat, betegséget.

 

Ha például egy fiatalember egész nyáron idegenben dolgozott, akkor a kedvesének odaadott egy követ, amelyet előzőleg megcsókolt. A szerelemmel így feltöltött követ a lány megőrizte addig, amíg a kedvese ősszel visszatért. A kövek által az évezredek alatt összegyűjtött, nagy termékenységet adó, földerővel Badenben és az Érchegységben például úgy akarták a gyümölcsfákat termékennyé tenni, hogy - főleg karácsony éjjel - az ágak közé köveket helyeztek. Az emberek meg voltak arról győződve, hogy ezáltal a következő évben a gyümölcstermés különösen bőséges lesz. Ezt a módszert egyébként elszáradt fák gyógyításánál is alkalmazták.


Ugyanitt szokás volt az asztalokat szilveszterkor kövekkel befedni, hogy egész évben legyen elég ennivaló. Ez a szokás annyira elterjedt, hogy azt az ezredfordulón élő Burchard wormsi érsek mint pogány babonát kifejezetten megtiltotta.


Különösen hatékonynak számítottak az olyan kövek, amelyek kitűntek formájuk és nagyságuk révén, vagy amelyeknek a földrajzi helyzete bizonyos szempontból figyelemre méltó volt. Úgy tekintették őket, mint akiket természetfölötti lények szálltak meg. Hozzájuk fordultak, ha segítségre volt szükség, körüljárták őket háromszor vagy kilencszer is, megcsókolták vagy megérintették őket. Különféle betegségek meggyógyítását kérték tőlük, vagy azt, hogy gyermekük jól fejlődjön, vagy azt, hogy a partnerük hűséges legyen és sok más egyebet. Normandiában az anyák a Djallon-kőhöz zarándokoltak, leraktak rá egy ágat, és azt kérték tőle, hogy fiaik a katonai szolgálattal kapcsolatos sorsolásnál jó számot húzzanak.


Egy másik ok, amiért elzarándokoltak bizonyos kövekhez, a gyermekek utáni vágy volt. Francia szokás volt, hogy az asszonyok napfelkelte előtt kimentek a faluból, és kézen fogva körültáncoltak egy sziklatömböt, vagy házaspárok sétálták körül, egymást átölelve, gyermekáldás reményében.


De mindegy volt, hogy milyen szándékkal kereste fel valaki a követ, arról semmi esetre sem volt szabad elfelejtkezni, hogy ezután a kőnek egy adománnyal köszönetet mondjanak. Ilyen hálát kifejező ajándék lehetett pénz, virág, ruhaanyag, szalagok, kenyér vagy egy kevés tej is.


Bármely kő, amelynek lyuk van a közepén, szerencsét hoz megtalálójának. Nyakláncként vagy kulcstartóhoz erősítve kell viselni. A tengerészek különösen a tengerpartokon talált köveket tartják nagyra, míg a halászok hajóik fedélzetén szeretik látni őket, így biztosítva a jó fogást.

 

A kő a magyar néphitben is lehet mágikus eszköz. Az apró, simára koptatott köveket, kígyókőnek nevezik. Göcseji hiedelem szerint a kígyók évente egyszer összegyűlnek, és ezeket a köveket közösen fújják. Gyulladások, kelések, daganatok gyógyítására használták ezen kívül azokat a köveket, amelyeket mennyköveknek tartottak. A mennykő akkor keletkezik, ha a villám a földbe csap, aki 7 év után megleli és kiássa, hatalom birtokába jut a néphit szerint, hiszen az ilyen kő gonoszűző, gonoszt távoltartó, gyógyító, szerencsehozó amulett. Úgy hitték, hogy aki mennykövet hord magával, azt nem érheti villámcsapás.


Szerepel a kő káromkodásainkban is: „Üssön meg a mennykő!" Fogadkozásban: „Váljak kővé!"
Hiedelemmondák szólnak arról is, hogy aki nagypénteken kenyeret süt, annak a kenyere kővé válik.

 

Amerikában azt hiszik, hogy a gyermekágyas anya ágya fölött lógó, közepén lyukas kő csökkenti a szülési fájdalmakat. A francia és ír kődolmenek, kőasztalok is megkönnyítik a szülést azon nők számára, akik lecsúsznak rajtuk. A férjre vágyó lányok pedig egyszerűen ráülnek a kőasztalokra. És vannak az egész világon olyan kőépítmények, amelyek jó egészséget és szerencsét biztosítanak mindazoknak, akik alájuk állnak vagy megérintik őket.

 

Kínában szolgákat, ágyasokat, lovakat formázó köveket égetnek el a holtakkal. Ezek régen a valóságban is elkísérték a halottat az árnyak völgyébe. Kőszobrok állnak a kínai császárok és magas rangú hivatalnokok sírjai előtt is. A Taj-san hegynek Santung tartományban ,,kiemelkedő" az állandó jelzője. A leghíresebb hegy Kínában. Az erről a szent hegyről származó kő távol tartja a démonokat. A következőt szokták rávésetni: ,,Ez a Taj hegyéről származó kő ellen mer állni." A felirat azokból az időkből származik, amikor Taj hegye mentette meg az embereket a Sárga folyó áradásakor, sőt, a még régebbi napimádásra is utalnak. Éles útkanyarokban is köveket állítanak a leselkedő gonoszok ellen.

 

Forrás: batarozi.extra.hu, Babonák könyve

feb
9

Kölcsönkérés

Címkék: babona kölcsön | Szerző: Eleison Kyra | 7:09 pm

Kölcsönkérés


Sose légy adós vagy kölcsönadó, mondják az okos angol szülők magzatjaiknak mindmáig. Különösen balszerencsés a kölcsönzésre nézve február első három és március utolsó három napja. Skóciában nemcsak a kölcsönkérés balszerencsés ezeken a napokon, hanem ültetni sem szabad, mert a mag nem fog kicsírázni. Yorkshire-i babona szerint ,,nevetve" kell visszaadni a kölcsönt, vagyis jó lélekkel és megköszönve, különben meglátogatja a balszerencse az illetőt.

 

batarozi.extra.hu

feb
6

Dorottya napja

Címkék: hiedelem időjóslás | Szerző: Eleison Kyra | 3:09 pm

Dorottya napja

Időjárásjósló-nap.

Dorottya napja nem egyedül áll a népi időjósló hiedelmek táborában, hanem Ágota és Julianna ünnepnapjaival (február 5. 16.) együtt. Úgy vallották ugyanis: „Ha Ágota szorítja, Dorottya majd tágítja” (tudniillik a telet, a hideget); és ha mégsem, akkor „Ha Dorottya szorítja, Julianna tágítja”; vagy „Ha Dorottya locsog, Julianna kopog.”

 

 

feb
3

Balázsolás

Címkék: szokás böjt néphagyomány | Szerző: Eleison Kyra | 7:16 pm

Balázsolás

 

Február 3-a a kultuszban, névadásban, népszokásokban oly népszerű legendás Szent Balázs napja. A hagyomány szerint örmény volt, a kisázsiai Szebaszté püspöke, aki Diocletianus és Licinius római császárok idején élt.. Számos csodája ismeretes. A legenda szerint szerette az állatokat, azok barlangja köré csoportosultak és áldását várták. Egy nap egy rémült anya kereste fel, mert fia a torkán akadt halszálkától fuldokolt. A szent megáldotta a fiút, és a szálkát eltávolította a torkából. Más alkalommal egy asszonynak visszaadta a disznaját, melyet egy farkas rabolt el. Az asszony hálából gyertyát adott neki és „kóstolót” a disznó húsából. A szent püspök az üldöztetések idején egy hegyi barlangba húzódott, ahol vadállatok őrizték, melyek kezes bárányként hajlottak szavára. A római helytartó azonban ott sem hagyta békén a remete püspököt, s oroszlánokból, medvékből, farkasokból álló testőrsége sem menthette meg, mert nem engedte harcolni őket. 316 táján végezték ki. Előbb kenderrost-fésülésre szolgáló gerebennel vagy a len, gyapjú kifésülésére való vasfésűvel kínozták félholtra, majd vízbe fojtották: belefojtották a szuszt.


Legendáinak minden mozzanata – de kultusza és a nevéhez fűződő szokások is – a téli ünnepkörrel kapcsolatos ősi hiedelmeket tükröznek. Szent Balázs elsősorban a torok, a kikiáltók, énekesek védőszentje (keleten a VI., nyugaton a IX. századtól). Erre utal a halszálkától megmentett gyermek legendája. A gyermekhalandóság okai közt régen az élenjáró torokgyík (diftéria) ellen a katolikus és görög vallású anyák Szent Balázshoz fordultak. Balázs-napkor a templomba vitték a gyermeket, akinek a torkához a pap két keresztbe tett, vagy Y alakban hajlított és összekötött gyertyát tartott, miközben a balázsáldás szavait mormolta. A balázsolás, vagy balázsáldás a katolikus egyház egyik áldása.

A pap a szentmise végén két keresztalakba illesztett (vagy összecsavart) gyertyát tart a hívek álla alá, miközben e szavakat mondja:

Szent Balázs püspök és vértanú esedezése által mentsen és őrizzen meg téged az Úr a torokbaj és minden egyéb bajoktól az Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében. Amen.

 

Ezért szokták a szent püspököt keresztbe tett gyertyákkal is ábrázolni. A legenda azonban halszálkát említ, nem betegséget, és ez arra utal, hogy Balázs már a nagyböjt szentje, a hal ugyanis böjti étel. Való igaz, hogy a böjt kezdőnapjának, hamvazószerdának legkorábbi időpontja Balázs napjára következik

Ha valaki torkán szálka akadt meg, már a 6. században ezt kellett mondani: „Balázs vértanú és Krisztus szolgája mondja: Vagy le, vagy föl!”

Nyugaton is elterjedt tisztelete, majd a 13. században általánossá vált. Akár ember, akár állat betegedett meg, gyertyát áldoztak Szent Balázs tiszteletére. Szent Balázs napján vízszentelés is volt, amely vízzel megszentelték a templom elé hajtott állatokat.

 

Az ünnepnaphoz fűződik a már alig gyakorolt, szintén balázsolásnak nevezett népszokás: jelmezes gyerekek csákóval, süveggel a fejükön járták a falut, diákokat toboroztak és adományokat szedtek, (ami a tanítók, iskolai alkalmazottak jövedelemének kiegészítését szolgálta). Szintén balázsolásként említik azt, mikor a torokfájósokat parázsra vetett alma héjával megfüstölik azért, hogy ezzel a betegséget okozó gonoszt elűzzék.

 

Az ünnepről Babits Mihály is írt Balázsolás című versében, gégeműtétje előtt.

 

Forrás: wikipedia.org, jelesnapok.oszk.hu

 

Babits Mihály: Balázsolás

 

Szépen könyörgök, segíts rajtam, Szent Balázs!
    Gyermekkoromban két fehér
gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon
    s úgy néztem a gyertyák közül,
mint két ág közt kinéző ijedt őzike.
    Tél közepén, Balázs-napon
szemem pislogva csüggött az öreg papon,
    aki hozzád imádkozott
fölém hajolva, ahogy ott térdeltem az
    oltár előtt, kegyes szokás
szerint, s diákul dünnyögve, amit sem én,
    s ő se jól értett. De azért
te meghallgattad és megóvtad gyermeki
    életem a fojtogató
torokgyíktól s a veszedelmes mandulák
    lobjaitól, hogy fölnövén
félszáz évet megérjek, háladatlanul,
    nem is gondolva tereád.
Óh ne bánd csúf gondatlanságom, védj ma is,
    segíts, Sebasta püspöke!
Lásd, így élünk mi, gyermek módra, balgatag,
    hátra se nézünk, elfutunk
a zajló úton, eleresztve kezetek,
    magasabb szellemek – de ti
csak mosolyogtok, okos felnőttek gyanánt.
    Nem sért ha semmibe veszünk
s aztán a bajban újra visszaszaladunk
    hozzátok, mint hozzád ma én
reszkető szívvel… Mosolyogj rajtam, Balázs!
    ki mint a szepegő kamasz,
térdeplek itt együgyű oltárod kövén –
    mosolyogj rajtam, csak segíts!
Mert orv betegség öldös íme engemet
    és fojtogatja torkomat,
gégém szűkül, levegőm egyre fogy, tüdőm
    zihál, s mint aki hegyre hág,
mind nehezebben kúszva, vagy terhet cipel,
    kifulva, akként élek én
örökös lihegésben. S már az orvosok
    kése fenyeget, rossz nyakam
fölvágni, melyet hajdan oly megadón
    hajtottam gyertyáid közé,
mintha sejtettem volna már… Segíts, Balázs!
    Hisz a te szent gégédet is
kések nyiszálták, mikor a gonosz pogány
    kivégzett: tudhatod, mi az!
Te ismered a penge élét, vér izét,
    a megfeszített perceket,
a szakadt légcső görcseit, s a fulladás
    csatáját és rémületét.
Segíts! Te már mindent tudsz, túl vagy mindenen,
    okos felnőtt! Te jól tudod,
mennyi kínt bír el az ember, mennyit nem sokall
    még az Isten jósága sem,
s mit ér az élet… S talán azt is, hogy nem is
    olyan nagy dolog a halál.

süti beállítások módosítása