Esküvői babonák
A menyecsketánc alkalmával a friss házasok új, közös életének jelképes anyagi támogatása veszi kezdetét. Amikor éjfelet üt az óra, a vőfély egy fakanállal kongatni kezd egy fazekat, és fennhangon kiabálja, hogy a menyasszony eladó, vagyis szabad a tánc. Kötelező jelleggel minden férfinak, aki a menyasszonnyal kíván táncolni, pénzt kell dobnia egy kalapba, ami a későbbiekben természetesen a fiatalok kezébe kerül. Ha elfogytak a jelentkezők, a vőlegény következik, aki egész pénztárcáját a kalapba dobja, majd felkapja újdonsült asszonyát és elszalad vele.
A menyasszony rablás során a násznép egy vállalkozó szellemű tagja fogja a nőt - vagyis menyasszonyt - és viszi, például, egy közeli kis kocsmába. A jövendőbeli férj feladata megtalálni élete választottját, és igyekeznie kell, mert ha nem jár sikerrel, sajnos nem érdemes arra, hogy a rabul ejtett hölggyel élje le életét.
Bevált és még a mai fiatalok körében is elfogadott szokás menyasszonyt, még ha kicsit túlsúlyos is, ölbe kapni és átemelni az új, illetve még törlesztésre váró lakás küszöbén. Ez a hősies tett a hiedelmek szerint azért fontos, mert a fiatal házasok ezzel tudják becsapni a küszöb alatt lapuló gonosz démonokat, akik csak arra várnak, hogy megátkozzák a szerelmesek új, közös életét. Ha a leány lába nem érinti a földet, a szellemek megtévednek, és azt hiszik, hogy csak egy személy lépett a házba. A vőlegény ezzel a gesztussal védi meg kedvesét és házasságuk törékeny jövőjét.
Tradíció ide vagy oda, vannak szokások, melyek betartása csak és kizárólag kellemetlenségekkel jár, ilyen például, a lakás feldúlása. Az igen értelmetlennek tűnő hagyomány lényege abban áll, hogy az esküvő után meghívott vendégek hatalmas rendetlenséget csinálnak a lakásban és barikádokat állítanak fel. Az újdonsült férj és feleség feladata visszaállítani az eredeti állapotokat, ezzel jelképezve, hogy az élet minden megpróbáltatását együtt, közös erővel fogják majd megoldani.
Annak érdekében, hogy a szerelmeseket fiú gyermekkel áldja meg az ég, a menyasszony ölébe a lagzi alatt egy kisfiút ültetnek. A kínaiak még a nászágyba is befektetik a gyermeket, hogy garantált legyen a siker.
A templomból távozó házaspár előtt a násznép sorfalat képez, hogy ezzel megnehezítse a zökkenőmentes továbbjutást. A fiatalok a sorfal áttörésével mutatják, hogy szándékukban áll a későbbiekben együtt legyőzni a felmerülő akadályokat.
Az oroszok azt vallják, hogy ha egy férfi és egy nő májusban kelnek egybe, házasságuk boldogtalan lesz. Jó ember nem házasodik májusban - tartja az általuk jól ismert mondás. A májusban történő bármiféle kezdeményezések eleve bukásra vannak ítélve. A hiedelem abból fakadhat, hogy „május" szó orosz hangzása nagyon hasonlít a „mayatsa" szóéhoz, melynek jelentése ínség, szenvedés. Egy akácillatú, májusi esküvő pedig igazán álomba illő lehet, de természetesen csak azoknak, akik nem hisznek az orosz babonában.
foly. köv…..
Forrás: Nászéjszaka.hu
