jan
6

Vízkereszt

 

A római egyház Epiphania Domini (’Az Úr megjelenése’) névvel január 6-án tartott ünnepe. A keleti egyház e napon Krisztus születését ünnepelte, nyugaton a napkeleti bölcsekről, vagyis a háromkirályokról, Jézus megkereszteléséről és első csodatételéről való megemlékezés került előtérbe.

 

A római egyház szertartásai szerint ezen a napon vizet és tömjént szenteltek. A víz megszentelésének, azaz megkeresztelésének szertartásából ered a magyar vízkereszt elnevezés is. A templomban megszentelt vízből, amelynek a nép különös hatást tulajdonított, minden család vitt haza; szenteltvízzel összefüggő hiedelmeket az egyház is erősítette. Az 1499. évi boroszlói szertartáskönyv szerint a szentelt víz használ a dögvész, a méreg ellen, sőt a béka és a mérges férgek ellen is, és ha igazi pap szenteli, egész évben nem romlik meg.

 

A szentelt víz hatásosságában vetett bizalom alapja a víz tisztító erejében való hit.
A házigazda üvegben hazavitte a megszentelt vizet, a ház apraja-nagyja kortyolt belőle, hogy megóvja őket a torokfájástól. Megszentelték vele a házat, az ólakat. Öntöttek a kútba, hogy a víz meg ne romoljon. A szentelt víz az embert születésétől haláláig kísérte: ebből a vízből hintettek a bölcsőre, a menyasszony koszorújára, a halott koporsójára. Januártól januárig a vizet üvegben vagy nagy korsóban tartották, s ami megmarad a következő vízkeresztre, azt a kútba öntötték. A szentelt víz sok különleges bűbájosságra ír. Szükség esetén kis fiolában védelem a gonosz ellen.

 

A víz és a tömjén szenteléséből alakult ki a házszentelés, amelyre már Mátyás idejéből van emlékünk. A plébános ezen a napon kezdte meg hívei látogatását, beszentelte a házat, az ajtók szemöldökfájára krétával felírta a G-M-B betűket és az évszámot, számba vette a házbelieket, beszedte a lélekpénzt.

A római katolikus falvakban a pappal együtt ment a kántor, két ministráns és az egyházfi, aki a pénzt, az ajándékot gyűjtötte össze. Göcsejben a pap és a kántor fáradságukért sonkát, szalonnát, tojást, gabonafélét, babot és lélekpénzt kaptak. A szentelés után a lelkésznek le kellett ülnie a szobában, hogy a tyúkok kotyoljanak. Amikor a pap elment, a gazda vagy a gazdasszony a helyére ült, majd kiseperték a pitvart, hogy a lány még abban az esztendőben férjhez menjen, a legény pedig megházasodjék.

 

Székelyföldön a házszentelés után a papot égő gyertyával kísérték ki, hogy nagyobb legyen a kender. Az is szokásban volt, hogy a lány a házszentelés előtt nyakából levette a gyöngyöt, s a küszöb mellett a szőnyeg alá dugta, ahol a pap átlépte. A szentelés után a szőnyeg alól kivette és a párnája alá tette, mert azt tartották, megálmodja, ki lesz a jövendőbelije.

Az ortodox családoknál - a hagyományok szerint - a betlehemi jászolra emlékezve - szalmát szórnak a tisztaszoba padlójára, és ezen hálnak az éjjel. Másnap délután a gyerekek - a katolikusok a háromkirályjáráshoz hasonlóan - kántálni mennek az idős görögkeleti házaspárok házához. 

 

Háromkirály - járás

Január 6-hoz tartozott a háromkirályok megjelenítése, a háromkirály-járás szokása, mely adománykérő ünnepköszöntő szokás volt Ekkor – általában fiúk vagy férfiak – színjátékhoz hasonlóan játszották el a bibliai jelenetet, melyben a napkeleti bölcsek cselekedeteit elevenítették meg. A házról házra járó fiúgyerekek jellegzetes viseletdarabja volt a díszes süveg, és a kiugratható szerkezetre szerelt fényes csillag.

 

Időjóslás, termékenységvarázslás

Gonoszűző és szerencsevarázsló napnak tekintették, s az időjárásból következtettek az eljövendő év szerencséjére, időjárási viszonyaira, a termés alakulására, az emberek és az állatok egészségi állapotára.

Ha ezen a napon hideg idő volt, akkor korai tavaszban reménykedtek az emberek. Néhol úgy vélték, hogy napsütéses idő esetén még hosszú lesz a tél, vagy ha ezen a napon esik, férges lesz a máktermés. Ha ezen a napon nagyon hideg volt, rossz termésre számítottak, ha fújt a szél, szerencsés lesz az év.

 

Ezen a napon kezdődik meg a farsang, a vigasságok, falusi disznótorok ideje. Persze az igazi tradíció szerint ma kerül sor a karácsonyi asztal megbontására és a karácsonyfa leszedésére is.

 

A lakótelepek hagyománya
A lakótelepeken ilyenkor ázott, tüskéjehullatott, kiérdemesült karácsonyfákat hajigálnak ki az ablakon, üres szaloncukros papírokkal, vagy anélkül. Szomorú hagyomány ez, tegyünk hát azért, hogy megváltozzon. A köztisztasági hivatal minden esztendőben összeszedi a megfelelő módon kihelyezett fákat. Ne a kukába dobja a fákat. Faluhelyen, vagy a régebbi bérházakban a cserépkályhákban elégnek a fák, finom, gyantás illatukkal utólag is megajándékozzák gazdájukat.

Az egyik nagyváros lakótelepéről azonban érdekes hagyományt hallani. Egy kis lakótelepi közösség ilyenkor összegyűjti a karácsonyfákat és közösen raknak tüzet, együtt énekelnek, és megkezdik a farsangot.


A mediterrán országok hagyományai

Az olaszországi hagyomány szerint Befana, az öreg jóboszorkány ezen a napon a jó gyerekeknek ajándékot hoz. Egyes országokban (különösen Franciaországban, Spanyolországban, Portugáliában és a latin-amerikai országokban süteményeket sütnek, amelyek közül egyben ajándékot rejtenek el. Az lesz a nap királya, aki az ajándékot megtalálja. Latin-Amerikában a gyerekek gyakran ezen a napon (Día de los Tres Magos) kapják az ajándékot karácsony helyett.

 

 

Forrás: network.hu, Magyar Néprajzi Lexikon

A bejegyzés trackback címe:

https://napibabona.blog.hu/api/trackback/id/tr612564425

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása